Nyaral a gyerek és nyaralok én is. Bélyegezzenek akárminek, nem fogok hazudni arról, mit érzek. Anyukám bevállalta, hogy nyaraltatja csemetémet, amíg én Bécsbe, kiállításra és kozmetikushoz megyek, azaz kicsit habzsolom az életet. A gyerek nyaralása előtti napokban az őrület határán voltam. Alváshiányom üvöltésnyire nőtt, és arra se emlékeztem, hogy mikor volt egy értelmes gondolatom. Azt hiszem, akkor mosolyogtam csupán, amikor arról beszéltem, hogy egy hét nyaralás jön nekem is, nem csak a kölyöknek. Könnyedén és szívfájdalom nélkül hagytam Zsombort a nagyszülőknél, és a szabadság mámorító érzése semmihez sem volt fogható. Lelkiismeretesen és szorgalmasan telefonáltam minden nap, de nem a magam megnyugtatására, sokkal inkább anyuéra, mert azt, hogy milyen hősi feladatot vállalt magára, azt hiszem, hogy kettőnk közül én jobban láttam. Amíg ő rendszeresen és lelkesen biztosított arról, hogy minden rendben van a fiammal, én minden telefonbeszélgetés alkalmával arra próbáltam rájönni, hogy ő hogy van. Szerdán felvetettem neki, hogy születésnapi ajándékként (igen, pár nap és 35 éves leszek) még 5 napot bevállalna-e, mert ez az 5 nap nagyon mozgalmasnak ígérkezik. Anyukám 1 nap gondolkodási időt kért, de ahogy reméltem, hősiesen elvállalta gyerekemet, sőt arról is biztosított, ha bármi kételyem lett volna, hogy Zsombor a főnök nem csak náluk, hanem az egész utcában. Az öcsémnek hármasával húzza fel az újhagymákat, mindenkinek csókolomot vagy sziát köszön kedve szerint, túró rudival és csokival jól tartja az egész utca, friss gyümölccsel és zöldséggel a kert, és, persze, a nagyapját bármikor rá tudja venni a mesélésre. Gyereknapra vettem egy Thomasos mesekönyvet Zsombornak (féláron adták, nem lehetett otthagyni) és az utolsó héten már sírtam, ha azt hozta, hogy olvassak neki. Kegyetlen voltam és azt a könyvet is vitte a kölyök a nyaralásba. Így úgy tippelem, hogy apám már kívülről fújja a Thomasos meséket. Egyetlen nap se hiányzott a gyerekem. Lehet, hogy nem túl elegáns ilyet mondani (írni), de élveztem, hogy kapok levegőt, hogy addig alszom, amíg akarok, hogy akkor és oda megyek, ahova akarok, hogy van időm nyugodtan megnézni egy butik kínálatát, ruhát próbálni és nem csak az akciós gyerekruhákat nézem át kapkodósan, hogy csak én uralom és irányítom az életem. A házasélet szabadságáról nem is beszélve… Annyira belejöttem az önzésbe, hogy a Paniniben, amolyan samanthajonesan sértésnek éreztem egy gyerek vinnyogását. Ma azonban minden más. Gyerek nélkül túl csendes a háromnapos hétvége.
Fotó: Myreille
