Rántott csirke, palacsinta és lecsó. Három egyszerű, hétköznapi étel, de nekem mindegyikhez van egy történetem, amitől számomra különlegesek.
Dani 8, Zsombi 12 éves/Fotó: Myreille
Vasárnap – Zsombi névnap és Dani szülinap
Zsombi szülinapján annyira ízlett a srácoknak a „long nugets”, hogy beígértem Zsombinak névnapjára is: ha bepanírozzák a húst, akkor én kisütöm. A gyerekeim olyan lelkesedéssel paníroznak, ahogyan én soha életemben. A rántott húst én csak enni szeretem, ezért is számít ünnepnapnak, ha nekiállok sütni.
Döbbenetemre odáig fajult a helyzet, hogy Dani azt kérte szülinapjára, hogy az ebéd rántott csirkemell legyen, és aznap csak ő panírozhasson. Mert az olyan jó móka! Hajtövemig szalad a szemöldököm, ám egy ilyen kérésre nem lehet nemet mondani. Így esett, hogy november második és harmadik vasárnapján hoztuk a klasszikust: vasárnapi ebérdre a rántott húst ettünk.
Szerda – Palacsinta
Zsombi megtanult palacsintát sütni. Ez önmagában is őrült menőség, de azt is kitalálta, hogy színes palacsintákat akar sütni. Így kért tőlem egy palacsinta receptet. Szerdán álltak úgy a csillagok, hogy belefért a palacsintasütés, és vacsorára kék, piros és lila palacsintát sütött. Nem sajnálta az ételfestéket, én pedig nem foglalkoztam azzal, hogy miből is készülnek ezek a festékek. Egyszer kibírjuk, rendszer nem lesz belőle.
A gyerekeim, akik a furcsa színű ételekkel szemben erős fenntartásokkal viseltetnek, úgy ették a színes palacsintákat, mintha a világ legfinomabb ételét tálalták volna fel nekik. És jött a következő ötlet: legközelebb csinálhatnánk még több színt: zöldet is és sárgát is. Már a színkeverés rejtelmeiben jártak, amikor jeleztem, hogy a palacsinta alapjáraton sárga, olyat bármikor sütök nekik.
Péntek – Lecsó
Október közepén megtörtént, amire egész nyáron vártam: kisebbik gyerekem is bejelentette – kijelentette -, akkor most már szereti a lecsót. Végre! Boldogság! Zsombi a nyáron jutott el erre a felismerésre.
Addig, ha lecsót akartam enni – és nyáron én elég gyakran akarok lecsót enni -, a gyerekeknek alternatív ebédet – túrós tésztát, tonhalas tésztát, halrudacskát sült krumplival vagy előző napról maradt bolognait spagettivel– kellett prezentálni. Erős szerencse a szívszomorító „főzzünk két ebédet egy napra” történetben, hogy tervezésben-szervezésben jó vagyok, és a férjem lecsóját ugyanannyira szeretem, mint a sajátomat, sőt, talán egy picivel még jobban is.
Azóta többször megfőztük és megettük az év utolsó lecsóját, viszont a heti bevásárlásnál újra és újra találtunk jóáras, csábító paprikát és paradicsomot. Most is lecsót főzök, ami talán tényleg az utolsó lesz 2020-ban. De az se baj, ha nem.
A lecsó nálunk nagyon egyszerű étel. Húsmentes. Tojásos. Ebben az első pillanattól egyetértettünk a férjemmel. A paprika darabolása viszont kompromisszumokat követelt. Ő szecskázott, én karikáztam. Ma már én is szecskázom a paprikát. Ő szárazon szerette a lecsót, én szaftosan. Most már ő is hagy levet rajta, mert szeret engem.
A fagyok előtt leszedtük a kertben a maradék jalapeno-kat, így még abból is kerül bele. A miénkbe. Mert úgy számolom, hogy a fiúknak kell még 8-10 év, hogy rákattanjanak a csípősre. Nem arra a fejet letépőre, mert azt mi se szeretjük, hanem arra a pikánsra, ami szenvedélyt az az ételeknek. Kivárom. El fognak jutni ők is eddig.
A paprikára is megérte várni, és egészen váratlan helyről – az iskolától – kaptunk paprikaügyi támogatást. Dani új osztályban és új iskolában kezdte a második osztályt. Ott, ahol a tesója hatodikos.
Nem is gondoltam, hogy Daninak ilyen fontos az, hogy ugyanabba az iskolába jár, mint a bátyja, és az is meglepetés volt, hogy Zsombi milyen nagytesósan tud viselkedni. Az én szívem ilyenkor repdes és gyógyítja az állandó piszkálódásuk miatt megrongyolódott idegrendszeremet.
Első nap a suliban hiába volt tízóraija Daninak, kapott a suliban is. Májkrémes kenyeret egy karika fehér (!) paprikával (!). Megkóstolta. És rájött, hogy ő szereti a paprikát. Ezután pedig kikövetkeztette, hogyha a lecsó paprikából van, és a paprika finom, ráadásul a rántottát is szereti, akkor talán a lecsót is érdemes megkóstolni. Megkóstolta és azóta szereti. A sulinak pedig nem csak a paprika miatt vagyunk hálásak, hanem mindenért.
