Ha nem velem esne meg, hanem egy filmben látnám, azt hinném, hogy megszaladt a forgatókönyvíró fantáziája: Anya lettem gyerekszáj kiadás. Üdv az életemben!
Dani újrahasznosított egy ikeás dobozt/Fotó: Myreille
Dani: Anya, tudod, hogy ki vagyok én?
Én: Nem. Ki vagy?
Dani: Elfelejtettem. Megmondod?
Zsombi: Vajon ki ette meg a csokinyuszit? Dani: Sütitolvaj Bandita. Zsombi: Dehogy! Apa volt, én tudom! Dani: Nem apa a Sütitolvaj Bandita, hanem a Télapó! Láttam a Peppa malacban és csak morzsákat hagy.
Dani (Fotó: Myreille)
Szombat reggel, még alszom, amikor Dani megáll az ágy mellett a fejemnél és az arcomba hajol:
– Anya, figyelj rám!
– Figyelek! – nyögöm ki félálomban.
Erre Dani nagyon szigorú hangon, ahogy előző nap megbeszéltük, mi a valódi figyelem, felszólít:
– Akkor nézz a szemembe!
Kipeckelem a szemeimet és a szemébe nézek. (Ennyit az alvásról. Az óra 6:10-et mutatott.)
Zsombi (Fotó: Myreille)
Dani kinéz az ablakon a régi kukára, amibe az esővizet gyűjtjük öntözéshez, nagy komolyan megjegyzi:
– Megtelt a varázsfőzetes edényem!Zsombi nyelvtanra szavak helyesírását gyakorolja. Nem túl nagy kedvvel:– Anya, ebből hányat fogsz kikérdezni?Mindet! – válaszolom. – De ugye ezen nem lepődtél meg?– Úgy hiszem, nem lepődött meg! – jegyzi meg Dani.
Dani: Apa, kinyitnád?
Apa: A garázskaput?
Dani: Nem a varázskaput, hanem azt, ahol ki szoktál állni a Mercivel!
Dani: Milyen jó dolga van az óvónéniknek! Apa: Igen, tényleg! Te is óvónéni leszel, ha nagy leszel? Dani: Nem! Én varázsló!Zsombi: … azt mondja, hogy épített egy “dia” házat. Tudod, anya, mi, akik minecraftozunk, a gyémántra azt mondjuk, hogy dia, mert di-a-mond. Érted?
