Párizsban annyi mindent kell látni – főleg annak, aki elég sokat tanult franciául -, mégis amire bő 10 év távlatából is emlékszem és ahova bármikor visszamennék: a Rodin múzeum.
Tulajdonképpen jópofa volt az egész, mert eleredt az eső, és senki nem ment haza egy röpke zápor miatt. Én szeretem az esőt. Az eső hangját, illatát, csiklandját… eszembe juttatja, hogyan folyik le nyáron az őszibaracklé a könyökömig, vagy az izzadság hogyan csurog a halántékomon majd a fülem mögött futás közben,… és még számtalan érzetet kelt. Az esőben mindig találok egy tiszta gondolatot.