Az Óperenciás tengeren túl már jártam, <<mert möndég szerencsém vót… mégsem vagyok “dzsugori”>>,
… avagy pillanatok egy elégedett, szabad ember műhelyében.
A képek önmagukért beszélnek. Bármit tennék hozzá csak szószátyárság lenne. Verebes Ernőnél pontosabban nem tudom megfogalmazni, micsoda érzések kavarogtak bennem Gyuri képei láttán.
” Ismerős arcot látni olyan, mint kezet mosni.
… Az arc az ember kirakata. A többi bolt meg raktár.
… Egy válságtörzs vagyunk.”