Két lábbal a földön Polóniában, azaz az elképzelt Lengyelországban, amely ott van mindenütt, ahol csak egy lengyel is van.
Azt a küldetést találtam ki, hogy elmegyek a Báthory u. 17-hez és megnézem, ma hogyan “fest” a kapualj, amit Mácsai István 1987-ben megfestett. Szerencsém volt, mert egy néni után be tudtam surranni, sőt, találtam kukát is, amit csak a “helyére” kellett vonszolnom. Sorvezetőt nem vittem, emlékezetből dolgoztam. Nem volt nehéz, mert a kopott és foszlott kapualj számomra ragyogott, és ott volt a Dáma szelleme is.