Végre egy jó magyar film, borzasztó sajtótájékoztatóval. A férjem finoman felhúzta szemöldökét, amikor ebéd után egy budapesti table dance klubba indultam. Én se értettem, miért kell nekem kényelmetlen széken ülni, észrevenni a port a lámpákon, és szembesülni azzal, hogy a ribanctanya végtelenül kiábrándító délutáni fényben. Csak a felét hallottam a “beszélgetés az alkotókkal” műsorszámból, de a pulton felejtett forgatókönyvben követhettem mindent. A semmitmondó szavak közben egyetlen dologra figyeltem fel. Szajki Péter, a film forgatókönyvírója és rendezője, azt mondta, hogy őszinte filmet akart forgatni. Na ja, gondoltam, a férfiak mindig őszinték, ha a farkukról van szó.