Moholy-Nagy László a 20. századi avantgárd művészet világhírű alakja. Kiállítás a Ludwig Múzeumban.
Weisz Lászlóként született, 1895. július 20-án, azonban a pontos dátumot nem tudni, mert akkor még élt a szokás, hogy csak az életben maradt csecsemőket anyakönyvezik. Apja elhagyta őket, anyai nagybátyja vette pártfogásba a családot és nevelte fel. Az ő tiszteletére vette fel a Nagy nevet, a Moholy pedig Mohol község nevéből lett, ahol a család a kezdeti időkben élt. 1919-től használta a Moholy-Nagy László nevet és alkotásait így szignózta.
1919 végén hagyta el Magyarországot, először Bécsbe, majd Berlinbe ment a magyar avantgárd egyik legfiatalabb művészeként. A Bauhaus meghatározó alakja lett. A nácizmus előretörése miatt először Amszterdamba, majd Londonba, végül pedig Chicagóba költözött, ahol a New Bauhaus irányítója lett.
Képzőművészeti, elméleti munkássága, fényképei, kamera nélkül készült és nevétől immár elválaszthatatlan fotogramjai, filmjei, pedagógiai tevékenysége kiemelkedő. Alkotásai első, sőt második pillantásra sem mellbevágókat. Újításai az évtizedek során olyan természetessé váltak, olyan megszokottak a mai ingereken edződött szemnek, hogy újra fel kell fedezni, milyen korszerűek és saját korán mennyire túlmutatóak voltak elképzelései. Minél inkább elmerülünk Moholy-Nagy világában, annál inkább rabul ejt. Arra pedig éppen a kortárs művészet a legjobb bizonyíték, hogy a művészetről alkotott gondolkodásunkat mennyire meghatározta Moholy-Nagy László.
Moholy-Nagy alkotásaiban a fény volt az a központi rendezőelv, amely festményeit, szobrait, kollázsait, fényképeit, filmjeit, tipográfiai munkáit, színházi díszletterveit egyaránt meghatározta. A fényképészetben nem a valóság tökéletes leképezésének eszközét látta; meggyőződése volt, hogy a fényképezőgép és a filmfelvevő feltárásra váró, új lehetőségeket tartogat a modern ember számára, és végre felszabadít az ábrázolás, a valóságutánzás kényszere alól.
A művészetet az élet teljességét átfogó, hierarchiától mentes, minden ember számára elérhető és művelhető tevékenységnek tekintette, és mélyen hitt a művészet pedagógiai szerepében.
A Ludwig Múzeum The Art of Light kiállítása egyben régi adósságot is törleszt, hiszen ilyen igényű Moholy-Nagy pályáját és művészetét bemutató kiállítás Magyarországon 1975 óta nem volt, még 1995-ben, a művész születésének 100. évfordulóján sem.
“A művészet a legösszetettebb, legélhetőbb és a civilizációt legjobban előmozdító emberi tevékenység, ezért biológiai szükséglet.” (Moholy-Nagy László)
