Somogyi Réka naplóját papír helyett selyemre, betűk helyett színekkel írja. Ho Ling Si kínai császárné zöld teát ivott palotájában. Elmerengve bámult finom, porcelán csészéjébe és hopp, (hogy véletlenül, vagy szándékosan csak ő tudja), beleejtett a forró, folyadékba egy apró, selyemgubót, ami a hő hatására meglágyult és hosszú, finom, fonalat eresztett. Ez a legenda őrzi a selyem születését.
Somogyi Réka
Somogyi Réka naplóját papír helyett selyemre, betűk helyett színekkel írja. Miért a selymet választottad? Nem én választottam, hanem ő engem, több mit 13 éve. Németországban voltam rádiós gyakornok és a főbérlőm oktatott selyemfestést. Elmentem a tanfolyamaira, Ingrid megmutatta a technikai alapokat, aztán innen egymagam mentem tovább. Nem akartam én festeni, csak volt egy gondolat, egy érzésvilág bennem, mely kikívánkozott és így talált utat magának. Csak szemléltem és szemlélem a mai napig. Mi a „rendes” szakmád? Nincs polgári foglalkozásom. Festek, anyuka vagyok. Az ELTE német – svéd szakán végeztem 1998 – ban. A rádiózás meg a tévézés meg elég gyorsan elpártolt mellőlem, vagy én mellőle. Hogyan születnek a selyemképeid? Saját történeteimet, kutatásaimat, gondolataimat, érzéseimet festem a selymekre. Az utóbbi időben már csak az látszódik a selymeken, ami velem történt. S ahhoz, hogy egy–egy történettől végre búcsút vegyek, mert tegnappá lett, a legjobb, ha kiadom, lefestem. Rejtélyes ez az egész nekem is. Ez egy olyan napló, amit egy finomabb én ír, mint aki a világban jelen van. Milyen művek, hagyományok ihletnek meg? Ramana Maharshi a 20. század egyik legnagyobb indiai mestere érint meg. Az iránta érzett szerelmem vezet át az életen. Hagyománynak ezt nem nevezném, hanem élő valóságnak. Régebben volt minden más: szépirodalom, ilyen-olyan izmus, szeretem a magyar díszítőmintákat – tavaly teljesen ennek a lázában égtem, kékfestő, matyó, kalocsai – de mostanra mindez kikopott. Hol találkoztál Ramana Maharshival? Megláttam a fotóját egy barátom jóga tanfolyamán aztán mentem utána… De ő már nincs testben, így ez kemény út.
Somogyi Réka
A selyem nem ismeri a tétovázást, könnyed, de határozott mozdulatokkal lehet festeni. Mikor tétováztál utoljára? Most félórája, amikor egy gyerekkori nagy szerelemmel találkoztam. A képeidre írod a naplódat. Amikor eladsz egy képet, vele együtt az életed egy darabját is tovább adod. Könnyen megválsz a munkáidtól? Van olyan képe, amit megtartasz? Az újabb képeimhez kötődöm, de csak egy ideig, aztán jön egy újabb hatás élmény, és elfújja az előzőt. Szívesen válok meg tőlük, nekem nincs igazán szükségem rájuk. Megfestem addig igen szoros a kapcsolat aztán lazul, majd megszűnik. Alkotás közben mire gondolsz? A nehéz részeknél arra, amit festek, hogy nehogy megremegjen a kezem, a munkás aprólékos részeknél, ahol inkább csak dolgozni kell, össze–vissza kalandoznak a gondolataim, mint bárki másnak. Ritkán van az, hogy semmire se gondolok. Első könyved, az Árapály Tengermadár kinek készült? Mesekönyv, de nem csak gyerekeknek. A szövegeim nem mesék, csak felvetések a képek feltérképezéséhez, amiben egészen mást talál egy gyerek és egy felnőtt. Danka Miklós az URSUS LIBRI Kiadó vezetője, kedves ismerősöm, neki köszönhetem, hogy belevágtunk a könyvbe. A második könyvem anyaga is kész, jó lenne kiadni azt is! Melyik a kedvenc színed? Lila A kedvenc meséd? Andersen Hókirálynője.
Somogyi Réka
