Az ember és könyv viszonyát tematizáló tárlaton hat képzőművész fogalmazza meg vízióit egészen egyedi stílusban.
Az illuminátorok hajdan könyveket, bibliákat díszítettek, „fényeztek”. A Műcsarnok jelenlegi kiállításának illuminátorai – Barabás Márton, Czakó Zsolt, László Bandy, Nagy Barbara, Pataki Tibor, Szőnyei György – is hozzáadnak a könyvhöz valamennyit saját gondolataikból, és művészi felfogásukkal „díszítik” mindazt, amit a könyvről gondolunk, hiszünk. A kultúrtörténeti orientációjú, tematikus kiállítás sokrétűen értelmezi a művészkönyv műfaját, miközben hozzájárul a könyv jövőjéről szóló aktuális diskurzushoz is. A könyv egyszerre jelenik meg a folyamatosan múló jelen szimbólumaként és a korábban örökéletűnek tűnő Gutenberg-féle galaxis féltett és rejtett zugaként. A kiállítás metszéspontjaiban képi metaforaként megfogalmazódik a veszteség előérzete vagy tapasztalata, amire különböző technikákkal, „könyv-emlékekkel” reflektálnak az alkotók: könyvszoborral, képverssel, könyvespolcokra elhelyezett farönkökkel, vagy felülírják e víziót, például gótikus-pixeles, újraértelmezett betűtípussal. Sorskönyvek, egymásba fonódó lapokkal, szövegtöredékekkel, transzformált, de még könyvre emlékeztető tárgyak, a titkos szépségű könyvtájban felhőpapírral fedett leselejtezett közlönyök, mint időkutak, háborús verseskötetbe fúrt üresség, körbe futó verssorok ‒ megannyi „vakkönyvre” vetített, a könyv szellemi horizontját erősítő kortársi viszonyulás. De legyen szó bár tipografikus eltávolításról vagy lírai közelítésről, a tárlat egészére érvényes a gondolat, hogy a könyv a legszebb egyedüllét. Illuminációk – a Gutenberg-galaxis stopposainak Műcsarnok, 2015. február 21 – 2015. március 22.