Ha Coelho festeni tudna, éppen ilyen képeket gyártana

Pejac az egyik kedvenc művészem, kedvelem a cinizmusát. Most éppen Meadow című festménye talált el. Ha hideg fejjel megvizsgálom a kép üzenetét, akkor émelyítően direktnek és némileg elcsépeltnek tűnik – bah, a nagy túlélő, akin nem fog a nyílzápor, akit véd a sors vagy a szerencse, mintha csak Coelho tanult volna meg festeni -, azonban a kép részletei annyira szépek, hogy megérint. Csodálom az apró ecsetvonásokat, amelyekből összeáll a mező és a nyílvessző “úgy hajlanak”, mint a búzakalászok.

  A szarvas nem a vadászokra néz, hanem a tétlen szemlélőre, de nem könyörög, hanem uralkodik. Ráadásul a fekete-fehér képen, csak a szarvas ragyog aranybarnán.   Ezen a képen alig érezhető Pejac szokásos cinizmusa, a fennköltsége pedig idegesítő, mégis eltalált. Utálom szeretni, de szeretem.