Elképesztő, hogy régi csipkekészítési és csomózási technikák hogyan értelmeződnek újra egy magyar művész műhelyében.
Csipkeképek és -történetek Herczeg Ágnestől
A Colossal-on keresztül fedeztem fel Herczeg Ágnest és azonnal elmerültem a csodálatos világában. Első pillanatban eszembe jutottak a gyerekkori emlékeim a csendes “tiszta szobákról”, ahol a finom porcelán vázákban olyan gyakran álltak rézdrótból és hímzőfonalból készített virágok.
Herczeg Ágnes csipketörténetei azonban egészen másként halhatatlanok: nem egyszerűen szépek és részletgazdagok, hanem olyan pillanatokat ragadnak meg, amelyek zsigerig hatolnak, átszövik az életünket. A csipkeverés és tűcsipke régi technikákkal új, vagy talán örök és éppen ezért elementáris dimenzió születik.
Öt év alkotásait néztem végig egy szuszra és nem tudtam beleunni. Újra és újra elkápráztattak az apró részletek, a tervezés és a kivitelezés összetettsége, a megvalósítás időigényessége, a megragadott pillanatok és a színes fonalakkal elmesélt sorsok. Egy-egy csipkeképen követtem a fonalak futását és miközben pici részletekre bontottam a csipketörténeteket, a lényeg, a kép mögött álló gondolat, érzés vagy pillanat, mellbe vágott.
Ezek a csipkeképek nem akarnak szépek lenni, mint általában a csipke. Nem hivalkodnak, nem kacérkodnak. Nem a szépségért születnek. Azért szépek, mert ez a legjobb mód ezeknek a gondolatoknak a megjelenítéséhez. Szépségük az elkapott pillanat mélységéből, érzékenységéből és súlyából fakad, miközben apró és légies alkotások.
Fotók: Ágnes Herczeg – www.agnesherczeg.com
