Camera obscurát készítettünk PVC csőből és fényképeztünk vele

Régi vágyam vált valóra, amikor a Műcsarnokban camera obscurát készítettünk, fényképeztünk vele, előhívtuk a negatívokat, majd csináltunk belőle “rendes” képet is.

Évek – talán évtizedek óta – vágyam arra, hogy csináljak egy saját camera obscurát és azzal fényképezzek. A Műcsarnok tulajdonképpen ezt a vágyamat váltotta valóra, amikor meghirdette a “Camera obscura készítő workshop Laczkó Péterrel“, a családom pedig azzal támogatott és tett boldoggá, hogy együtt mentünk és együtt készítettünk kamerákat.

Laczkó Péter egészen elképesztő képalkotó berendezéseket készít, és úgy mesél a fényről és a fényképezésről, hogy kicsit bele kell szeretni. Az ember azonnal arra vágyik, hogy bonyolult és szinte lehetetlen módon fényképezzen, de mi – példás önuralommal – visszafogtuk magunkat és a dobozkameránk alapja egy PVC lett. Kibéleltük és  végül – figyelembevéve minden lehetséges körülményt – 0,7-es lyukat csináltunk a kamerára. És nem tűvel, hanem fúróval, mert a lyuk széle nem lehet roncsolt. Csak akkor, ha éppen olyan képet szeretnénk.

Tulajdonképpen három lyuk kellett. Mert kellett egy a műanyag csőre, kellett egy a papírra és kellett egy a fényképezéshez.

Amikor elkészült a kameránk, akkor elmentünk fotózni, és nem a témát volt igazán nehéz megtalálni, hanem a fényviszonyokat belőni és a záridőt meghatározni.

Ilyen lett a negatív és mellette a pozitív:

Egészen felkavaró élmény volt fényérzékeny fotópapírra fényképezni miközben az okostelefonokon egy pillanat fotózni. Először is kellett egy sötét helyiség piros fénnyel, ahol betáraztuk a fotópapírt. Majd elmentünk fényképezni. Letettük a saját készítésű kameránkat, lehúztuk a lyuktakarót és vártunk. Napos helyen 40 mp is sok volt, árnyékban több mint 2 perc kellett. Majd visszamentünk a sötét szobába és reméltük, hogy valami jó lesz majd a képen. Előhívóba tettük a papírt és számoltuk a másodperceket. Elég volt a fény? Sok lesz? Jó lesz? Majd ment a papír a vízbe, fixálóba, majd mosni kellett.

A legjobb képeket meg is fordítottuk. Újabb izgulás, hívás, fixálás, mosás. Elképesztő élmény minden pillanat.

Ugye, azt mondanom se kell, hogy azóta piros LED izzót, fényérzékeny fotópapírt és vegyszereket keresek, mert van itthon egy saját készítésű camera obscurám és használni akarom. Sőt, újabb kamerát is jó lenne csinálni…