Egy kerület, amit a sokszínűségéért szeretek. Nem a nyüzsgésért, sokkal inkább azért, mert jól megfér egymás mellett az antik és a modern, a klasszikus és az avantgard; vagyis egy kerület a nemzeti kultúrák a tolerancia jegyében. Ez a párizsi Latin negyed. Forgatagos utcáiból menekülve a Panthéonhoz, és a Párizsi Magyar Intézethez közel a főváros legnagyobb körbekerített parkjába, a Luxembourg-kertben üldögélni mindig élmény.
Jól kitalált az egész terület, hiszen a Luxembourg-kastély előtt lévő tóban az úszkáló kacsák, és hattyúk mellett a gyerekek miniatűr vitorlás hajókkal játszanak. A fűben, és a tó körülötti padokon pedig piknikeznek, napoznak, és pihennek a látogatók. Van szabadtéri koncertszínpad, méhészeti iskola, tenisz, – és petanque-pályák szabadtéri nagy játszótér, bábszínház, pónilovaglás. Mégis a nyugalom szigete ebben a folyton kavargó negyedben.
A gyönyörű növények pompájában azonban most először figyeltem fel, hogy a királyok és királynők, a new york-i Szabadság-szobor mása vagy a Medici-szökőkútja, a szentek és a címeres állatokat szobrai között van egy új. (Néhány hónapja állíthatták ki).
A próféta.
Louis Derbré 6 és fél méter magas, 12 tonna súlyú bronzszobra.
Monumentális, mégis egyszerű.
Nem illik oda, mégis ugyanolyan jól megfér, mint a Medici KAtalin szobra mellett üldögélő nénike.
Otthon rákerestem az interneten és jövő héten az egyik szabad napomon megnézem A szerelem, a próféta és a spirituális hármasa című tárlatát a Madeleine -ben.
