Bécsbe nem azért megy az ember lánya, ha magyar, hogy megnézze a Magyar Nagykövetséget. Pedig érdemes! Gyönyörű palota a Hofburg közelében. Bécsben a legszebb nagykövetség a magyar, legalábbis ezt állítják a nagykövetségeken rendszeresen megforduló diplomaták, mi magyarok pedig büszkén vállaljuk ezt a bókot, sőt terjesztjük is. A nagykövetség épületének sorsa azonban együtt csapongott a történelmi eseményekkel, így a követség bejárása rendhagyó történelem óra. A mai – sok különös folyosóval rendelkező – épület a középkorban több házból álló tömb volt. A Bankgasse 6. szám alatti épületet 1692 és 1694 között a császári építész, Johann Fischer von Erlach tervei alapján építették barokk palotává. Az épületet 1747-ben gróf Nádasdy Lipót kancellár – Mária Terézia engedélyével, a magyar vármegyék és a szabad királyi városok adományaiból gyűjtött pénzből – vásárolta meg a magyar Királyi Udvari Kancellária számára. 105 000 aranyforintot fizetett érte, majd Mária Terézia bőkezű támogatásával 400 000 aranyforintból ki is cicomázták. 1768-ban helyezték el a kancellár fogadószobájában (a Pozsonyi teremben) a Franz Messmer és Wenzel Pohl hat festményét, melyek a királynő megrendelésére készültek és Mária Terézia pozsonyi koronázásának egyes jeleneteit örökítették meg. A Pozsonyi teremben ezek a festmények a mai napit ott vannak a falon, és a súlyos képek alatt “várakozik a fél világ”. A Bankgasse 4. szám alatti épületet 1783-ban az Erdélyi Udvari Kancellária kapta meg. II. József császár rendeletére az erdélyi és a magyar kancelláriákat már 1782-ben egyesítették, s ezt az addig különálló épületek homlokzatának egységesítésével is megerősítették. 1783-1784-ben, Franz Anton Hillebrandt udvari építész irányításával a két épületet homlokzatát egy síkba hozták. A Kalapos király a halálos ágyán reformjai többségét visszavonta, így halála után a két kormányszerv önállóan működött tovább, az viszont a történelem újabb fordulata, hogy a mai magyar nagykövetség az összevont palotában működik. 1848 tavaszán az első felelős magyar kormány megalakulásával a palota a király személye körüli minisztérium székhelye lett. Ezt követően a magyar-osztrák viszony hullámzását követte az épület sorsa is: osztrák hivatalok működtek benne, a palota fénye megkopott, berendezését széthordták… A kiegyezés után ismét a király személye körüli minisztérium működött a palotában. Ez a kormányszerv közvetített a magyar királyi és az osztrák császári hatóságok között, útlevél- és a két ország közötti jogügyeket intézett, ellátta az uralkodói felségjogokkal (kinevezések, rangadományozások, kegyelmezések) kapcsolatosan a Magyar Királyságot érintő feladatokat. A közös minisztériumok (pénzügy, hadügy, külügy) költségvetésének jóváhagyására a magyar és az osztrák parlament 60-60 képviselőjéből alakított delegációk is itt üléseztek bécsi tanácskozásaik alkalmával. 1918 novemberétől a függetlenné vált Magyarország első követségének székhelye is ebben az épületben működött. Ausztria német megszállását, 1938 márciusát, követően főkonzulátus, 1945-től különböző elnevezéssel magyar képviseletek, majd 1955-től, Ausztria függetlenné válásától újra magyar követség működött a palotában. Bruno Kreisky kancellárnak az osztrák-magyar politikai közeledést meghozó 1964-es budapesti látogatása után (a bécsiek körében gyakran gúnyosan második k. u. k-nak nevezett, azaz a kaiserlich und königlich mintájára a Kreisky und Kádár-ra célozva) a diplomáciai kapcsolatokat nagykövetségi szintre emelték. 1944 szeptemberében a környéket ért légitámadás nyomán a palotát súlyos károk érték, majd a németekkel menekülő nyilasok magukkal vitték az értékes rokokó és klasszicista berendezés nagy részét. Az épület 1978-ban megkezdődött teljes felújítása 1997-ben fejeződött be. Az épület gyönyörű, olyan, mintha a valamelyik híres kastélyban (a gödöllői vagy a schönbrunni kastélyban) járnék, csak itt le szabad ülni a bútorokra.
