Anyu már a 80-es évek végén tudta, hogy mi lesz a divat 2011 nyarán. Ilyen táskája anyukámnak is volt – talán még meg is van -, csak annyi volt a különbség, hogy nem bilikék vagy fekete, hanem óarany volt. (Mindig rájövök, hogy anyukám milyen modern csaj volt.) Kamaszkoromban hétvégente és nyári reggeleken azzal a táskával mentem boltba, mert nekem adta. A táska ugyanis nem lógott le a küllőkig, és kizárt volt, hogy bárhova beakadjon a biciklin. Meg valószínűleg tetszett is nekem a táska, hiszen annyira más volt a kosarakhoz és pénztárcára összehajtható, otthonka mintás szatyrokhoz képest. Arra is emlékszem, hogy amikor anyu meghozta, össze kellett “szerelni”. “Lapra szerelten” árulták – ez már akkor is nagyon leleményes megoldásnak tűnt – és mindenki otthon pattintotta össze az oldalakat, amelyeket utána lehetetlen volt szétszedni. Még az öcsémnek se sikerült! Nosztalgikus vágyakozással nézegetem ezeket a táskákat. A H&M strandtáskának szánja, de én ismét bevásárló táskának használnám és persze óaranyban vágynám…