Régen úgy tartották, hogy Bécsben a Sachert, Zürichben a Schobert egyszer az életben ki kell próbálni. A Péclard is megér egy misét…
Még tavaly (karácsony előtt) jártam Zürichben (voltam a csokoládégyárban és sétáltam a városban) és akkor jártam a Péclardban is. Az emeletes kávéház és cukrászda minden emeletének más-más a hangulata – virtuálisan bármikor bejárható az épület -, és olyan szerencsés voltam, hogy bemehettem a “konyhára” is, ahol még langyosan kóstolhattam meg az egyik specialitást, a marcipánnal töltött mézeskalácsot. Túlzás nélkül állíthatom, hogy isteni, és úgy sejtem, a hangulat nem csak karácsonykor elbűvölő.
A Péclard varázscukrászda, ahol ezernyi dologra lehet rácsodálkozni, ahol jól megfér egymás mellett a nemes egyszerűség és a buja túlzás. Régi útikönyvekben azonban szó se esik a Péclardról, ugyanis 2009 előtt ebben az épületben Zürich egyik leghíresebb kávézója a Café Conditorei Schober-t működött. A 19. század végén Theodor Schober cukrászdát és kávézót nyitott egy régi, 14. századi épület legalsó szintjén, majd ahogy egyre népszerűbb lett az üzlet, úgy vásárolták meg szintről szintre az épületet. Ugyanis fia, az ifjabb Theodor Schobert továbbvitte a családi vállalkozást és 92 éves koráig irányította azt. 2009 óta azonban Péclard a cukrászda hivatalos neve, mert élén Michel Péclard áll, bár a vörös napernyőkön még a régi cégnév, Conditorei Schobert olvasható. Az átalakulás és a megújulás fő irányvonalát az jelentette, hogy a hagyománynak és az innovációnak, az esztétikumnak és a gasztronómiának 21. századi trendeknek megfelelő, finom keveréke jöjjön létre. Készülnek itt esküvői torták, különleges csemegék, csokoládék, új dizájnt kaptak a klasszikus édességek, de vannak lélegzetelállító újdonságok és persze bőséges a kínálat a (mostanság) olyan népszerűnek számító macaronból is. Teljes feltöltődés szemnek, léleknek és gyomornak.
