“FIGYELMEZTETÉS – Gyerekek! Az Armageddon előidézése nagyon veszélyes. NE próbáljátok meg otthon.” Minden így kezdődik…
Figyelmezteted a gyereket és ő tutira azt teszi, amit megtiltottál neki vagy amitől óvni akartad. (Korosabb gyerekekkel is megesik ez.) A szülők tehát taktikáznak: felkeltik a gyerek kíváncsiságát, nem meg gyereki dacosságára alapozzák taktikájukat és reménykednek, hogy végül jól sül el a dolog…
Nincs annál nagyobb ösztönző az alma elfogyasztására, ha kiteszed az asztalra és ráírod, hogy varázsalma, elfogyasztása veszélyes… Ugye, ismerős a sztori a tiltott gyümölcsről.
Mivel a világ kezdete már eldöntetett – igen 7 nap alatt, majd Ádámmal, Évával és a tiltott gyümölccsel – most a világvége a nagy kérdés. Neil Gaiman és Terry Pratchett zseniális fantáziájából egy megunhatatlan és a világ leghumorosabb regénye született meg, a Elveszett próféciák.
Nagyon-nagyon régen volt egy első kiadása, amihez nem igen lehetett hozzájuni, és most a Gaiman sorozatban az Agave újra kiadta. (Remélem, a következő az Amerikai istenek lesznek, arra is már régóta fáj a fogam.)
Ha kifilézem a regényt, azaz elhagyom a nyelvi leleményt és óvakodom attól, hogy a nagy és meglepő fordulatokról fellebbentsem a fátylat, akkor egy meglehetősen butuska storyboardot rajzolnék fel egy földre szállt angyalról, egy démoni fickóról, egy elcserélt, éles eszű kisfiúról és és egy boszorkányról, akinek a világon először sikerült mindent pontosan megjövendölnie. Többek között a világvégét is. Szerephez jutna még néhány a pokol angyalaiból és a hercegeiből, valamint a boszorkányvadász szakma is reneszánszát élné… Mindezek után pedig elég bután hangzana, ha az élet értelméről és a nagy igazságairól elmélkednék.
Pedig éppen ez a legjobb a könyvben. Könnyű, szórakoztató, mégis okos, leleményes és elgondolkodtató. A kedvenc regényem. Többszöri újraolvasásra sem lehet megunni.
Gaiman és Pratchett: Elveszett próféciák (részlet)>>
