Éreztél már késztetést arra, hogy egy kisfiúnak, aki azért sír, mert leesett a fagyija, lufikutyát tekerj, majd kipukkaszd? Ez a benned élő Gru…
Gru (Despicable Me) nem egy velejéig romlott mozi, mert bár a főszereplő mindent megtesz, hogy igazán gonosz legyen, sőt egyenesen a leggonoszabb gonosz, vajból van a lelke. A lélek vajságához azonban semmi köze sincs, hogy örökbe fogad három árva gyereket, csupán számításból teszi, és ez az apró, már-már kedvesnek tekinthető malőr csupán a nagy Holdrabló terv része. A három gyerek azonban megváltoztatja Grut, aki agyafúrt terveket kovácsol mások életének megkeserítésére: képes jégsugárral lerövidíteni a sort a kávéházban, a csendes kisvárosi részen, ahol minden tulaj büszke a zöld gyepére, Gru háza előtt szárazan sárgul a fű és erre ő büszke. Szomszédját is képes megfenyegetni házikedvence eltűnésével és apró gyönyört érez, amikor kilyukasztja egy kisfiú lufiját.
A Gru az élet sötét oldaláról indul, ahol külön bankja van a gonoszaknak a nagy gonosz tervekhez és ennek megfelelően a bankigazgatónak ördögszarvai vannak, a nevelőotthon matrónája szégyendobozba zárja a gyerekeket, és Gru anyukája sem érdemelné ki a legjobb anya címet se az Anyák Ligájától, se a fiától. Gru minden gonoszsága ellenére esendő és bájosan lúzer. Földalatti minyon hadseregével a leggonoszabb gaztettre készül, és számtalan lehetetlen helyzetbe kerül, mert az ördög nem vele van, viszont van három kislány, aki az apukáját látja benne. Könnyű, kedves mozi, csak a nevetőizmokra hat gyilkosan.
“Elloptuk a Szabadság szobrot… a kicsit, Las Vegasból!”
