Audrey Niffenegger a hangulatteremtés királynője. Minden mondatában ott a megfoghatatlan, baljós sugallat, amire mohón csap le a kíváncsiság. Képzeletbeli listámra felírtam, hogyha legközelebb Londonba járok – mert egy londoni utazás már nagyon kijárna nekem -, mindenképpen menjek el a Highgate temetőbe. Nem számítok ugyanarra a varázslatra, amely a könyvből áradt, csak sétálnék egyet, és érdekel az a hely, ami köré egy egész regényt lehetett megírni. Niffenegger első regénye Az időutazó felesége átgyúrta a lelkem és felkavarta a szívem, imádtam. A Highgate temető ikrei kellemesen kiszakított a hétköznapokból és elrepített Londonba. A regény hangulata és történetszövése tökéletes, de a nagy katarzis elmaradt. Pedig én ezt a katarzist vártam. Nem érdemli meg A Highgate temető ikrei, hogy Az időutazó feleségéhez mérjem, hiszen a két regény egészen más, azonban, mint annyian, én se azért olvastam el az új Niffenegger könyvet, mert olyan jó kritikákat hallottam róla, hanem azért, mert Az időutazó felesége az egyik kedvenc könyvem. Audrey Niffenegger remekül ért a hangulatteremtéshez. Nehéz vállkendőt borít az olvasó vállára miközben felpiszkálja kíváncsiságát. Regényeiben az első mondattól ott feszül a rejtély, a baljós sejtés, hogy kacifántos dolgok jönnek majd és nagy titkok lebegnek kimondatlanul. Valóban, az írónő igen váratlan fordulatokat produkál! A dolgok hátterében most is a szerelem áll, mint mindig és mindenhol, viszont a hangsúly az ikerek titokzatos világa kapja: az eleve elrendeltetett összetartozás, a szövetség valamint a vágyakozás a magány után. A könyv eredeti címe is erre utal Her Fearful Symmetry. Valentina és Julia tükör ikrek és Londonba költöznek, hogy átvegyék örökségüket, amelyet anyjuk ikertestvére hagyott rájuk. Tulajdonképpen egy lakást örökölnek a Highgate temető mellett, azonban a lakáshoz jár a megboldogult nagynéni szelleme, egy ex szerető és egy kényszerbeteg felső szomszéd. A két ikerpár, a négy nő viszonya és élete igen kusza. Egyértelmű, hogy szeretik egymást, de nem tudják jól szeretni. Látszólag mindehhez a férfiak csak asszisztálnak, miközben a nők értük élnek és halnak. Niffenegger olyan hitelesen mesél és olyan jól vegyíti a valóságot a képzelettel, hogy minden valóságosnak tűnik. Még a szellem is. A regény végkövetkeztetése azonban egészen kispolgári: mindenki a saját döntésének foglya. Éppen elég bajom van az ilyen életbölcsességekkel, talán ezért is örültem volna jobban egy meglepőbb és szívbemarkolóbb befejezésnek. A könyv hangulatát viszont nagyon szerettem. Csak azért mert nem üt akkorát, mint Az időutazó felesége, kár lenne kihagyni A Highgate temető ikreit. Athenaeum 2000 Kiadó Kapcsolódó cikk: A Highgate temető ikerei (részlet)
