Boterot könnyű felismerni. Ő az, aki pufifánkokat fest. Közel hatvan munkájából nyílt játékos kiállítás a Szépművészetiben. A patinás épület klasszikus művei között, a Régi Képtárban ugyanolyan játékosan hat Fernando Botero kiállítása, mint a kiállításon bemutatott alkotások elrendezése. Nem véletlenül maradt a kiállítótérben az átjáró egyik oldalán Hans Balding Grien Ádámja és Évája, és került a másik oldalra Botero duci, első emberpárja. Kakukktojás lenne Ignacio Zuloaga Matadora, ha nem állna mellette Botero Picadora. Az “ottfelejtett” művek Botero parafrázisaira reflektálnak. A kiállítás talán legjellegzetesebb része azok a festmények, amelyek ismert művek – Velázquez Margarita Teresa infánsnőjének portréja, vagy Van Eyck Arnolfini házaspárjának – újrafogalmazása Botero stílusában. Botero azok közé a kortárs művészek közé tartozik, akik igen jól menedzselik önmagukat. Mindig is fontosnak tartotta, hogy egy alkotásról azonnal felismerhető legyen a művész és nem csak a szakavatott publikum számára. Boterot könnyű felismerni. Ő az a festő, aki kövér embereket fest. Sőt, neve már fogalom. New Yorkban a kövér embereket gyakran gúnyolják boteronak. A művész azonban árnyaltabban fogalmaz. Őt mindig is a tömeg vonzotta, szerinte ez a legfontosabb és csak ez foglalkoztatja. Nem csak Ádámot és Évát és az Arnolfini házaspárt, de a gitár vékony nyakát is testesnek látja. Fernando Botero 1932-ben született, Kolumbiában. Szülővárosában Medellínben senkit sem érdekelt a festészet, a bikaviadal viszont mindenkit. 14 éves korában matadoriskolába került és egészen addig kedvelte is a bikaviadalokat, amíg szembe nem került az első bikájával. Eldőlt a sorsa, festő lett. Az önarcképén ennek ellenére matadorruhában festette meg önmagát. Monumentális festményeiről gyakran köszönnek vissza a latin-amerikai élet helyszínei és eseményei: jellegzetes kolumbiai tájak, színes házakkal tarkított utcák forgataga, cirkusz, bikaviadalok arénái és az egyházi személyek. Botero kezdetben csak festészettel foglalkozott, ám amikor a 70-es években besokallt, a szobrászat felé fordult, mert “Leonardo korában mindenki értett mindkettőhöz”. Botero optimizmusának és életigenlésének ad hangot a kiállítás, azonban ez csak Botero egyik oldala. A provokatív Abu-Graib-sorozata, amely az irakiakat megalázó, kínzó amerikai katonákról festett nem szerepel a válogatásban. Azonban az irónia és a társadalomkritika a “boldog” képeket is körüllengi. Zseniális!
Fernando Botero képei a Szépművészeti Múzeumban 2010.szeptember 30. – január 23. http://www.szepmuveszeti.hu/ Kapcsolódó cikk: Első találkozás Botero duci szobraival
