A Szellemíró (The Ghost Writer) nem lenne rossz film, ha nem lenne hosszú, kiszámítható és elavult. A hideg, szürke képek viszont jók. Parádés szereposztás, egy jó (nem nagyon jó, csak egy elég jó) forgatókönyv, egy gyönyörű ház, hideg, zord képek és maga Polanski éppen elég lenne a sikerhez. Viszont Polanski fölött, a legnagyobb tisztelettel is, elszaladt az idő. Ahogy nem muszáj egy útvonaltervező által diktált úton végigmenni ahhoz, hogy kiderüljön a célállomás -,, meg lehet azt nézni a készüléken -, így nem kell nagy ész ahhoz sem, hogy összeálljon a rejtélyesnek szánt kép. Ciki, ha a néző előbb tudja a megoldást, mint a nyomozó. Polanski mentsége, hogy legalább a befejezés stílusos és határozott. A történetről annyit érdemes tudni, hogy vannak olyan emberek, szellemírók, akiknek neve nem jelenik meg a könyv gerincén, hanem a híres ember helyett és az ő nevük alatt megírják a sikerkönyvnek szánt önéletrajzi művet. A szellemíró (Ewan McGregor) igen magas honoráriumért elvállalja, hogy befejezi a brit ex-miniszterelnöknek, Adam Lang-nek (Pierce Brosnan) emlékiratait, miután az előzőleg felkért író rejtélyes körülmények között elhalálozott. Amint a szellemíró belevág az adatgyűjtéshez, rájön, hogy elődjének azért kellett meghalnia, mert feltárt egy titkos kapcsolatra Lang és a CIA között. Közben Lang-et háborús bűncselekményekkel vádolják meg, a szellemíró nyomoz a gyilkosok után, hajtja az igazságot és közben az ő élete is veszélybe kerül. Közepes politikai thriller, de a ház, amiben a film nagyon sok jelenetét forgatták, gyönyörű.
The Ghost Writer
