A Városi Tömegközlekedési Múzeum pénztáránál valóban vonaljegyet vesz a látogató és lyukaszt, átszállójeggyel pedig fényképezhet is. A szentendrei HÉV kocsiszínben 1992 óta működik a Városi Tömegközlekedési Múzeum a BKV jóvoltából. Fiamnak, aki rajong a buszokért, villamosokért és trolikért, a földi paradicsom, de gyerek nélkül is izgalmas a gyűjtemény. Régi idők elevenednek meg, amikor felszállok az 1900-as évek elején közlekedő villamosra (BKVT 418-as villamosa), amely az egyik legöregebb a kiállított járművek között és nem is sárga, hanem barna. Belső tere azonban a mai napig elegáns, finom kézműves munka. Aztán ott van az Ikarusz busz, de nem a hetvenes évek elején készült, csodálatosan retro jármű, hanem az annál kicsit újabb, a szögletes, amely a gyerekkort idézi fel fehérrel szegett, tejeskávébarna műbőr üléseivel. A régi trolik nem olyan meglepőek, túl sokat zötykölődtem pár éve a 76-os vonalán régi trolikon. Azonban az újdonság, hogy az 1968-ban a Szovjetuniótól vásárolt, 573-as trolibusz elején ott a vörös csillag és csak egy kicsivel tűnik avíttosabbnak, mint amivel én jártam. A HÉV-mozdonyok titkait meg se próbálom megfejteni, inkább az olyan különlegességekkel foglalkozom, mint a pőrekocsi, a földalatti vasúti kézihajtány, az önjáró hóseprőgép, a sínfejcsiszoló motorkocsi és a sínfolytonosság-mérő kocsi, no meg a Cow Parade Combino tehene. A belépőjegyek – amelyek BKV vonaljegyek – igen (család)barátiak, főleg úgy, hogy órák repülnek el észrevétlenül. Közel 60 járműt nézünk végig, amelyek egykor fontos szerepet töltöttek be a fővárosi és a vidéki nagyvárosok közösségi közlekedésében. A több kiállítóteremnyi kiegészítőre (korabeli jegyek, bérletek, táblák, műszaki rajzok, fotók és használati tárgyak) már alig marad erőnk, de legközelebb ott kezdünk.
