A mester, aki az ipariban szobafestő-mázolóként szabadult, fogta a hengert és a meszelt fallal csodákat művelt.
Ha az emlékeim nem csalnak meg, akkor még a nyolcvanas évek közepén is divat volt a “hengerelt fal”. A szobafestő-mázoló először lemeszelte a falat, majd hengerrel színes mintát vitt fel. A feladat bonyolultsága abból fakadt, hogy egy mozdulattal kellett a hengert a falon végighúzni, mert a minta nem lehetett szakadozott, és ráadásul egyenesen is kellett vezetni a hengert, mert a legkisebb ferdülés is zűrzavart okozott.
Bonyolultabb mintákhoz több henger kellett, amelyet a megfelelő sorrendben kellett végighúzni a falon. Egy somogyi faluban egy már-már műalkotásnak számító hengerrel készült falfestést találtam, ráadásul nem is szobafalat, hanem a tornácot díszítette az etnoművész. Über retro!
Ilyen a festő gumihenger, lassan ritkaságnak számít:
