Szaftos, illatos és omlós. Az egyik legjobb hús, ami a sütőmből eddig előkerült. Avagy óda a sütőzacskóhoz.
Isten áldja a sütőzacskó feltalálóját! A gyrosos, sütőzacskóban sült csirkecomb után ismét királyi étel került az asztalra: egyben sült lapocka. Korábban nem boldogultam az egyben sütött húsokkal – pedig a férjem imádja – mert mindig, valahogyan kiszárítottam.
A vasárnapi ebéd története szombat délelőtt kezdődik, a bevásárlással. Kipakolás közben, mielőtt hűtőbe tenném a húst, bepácolom. 1 egész fej fokhagymát apróra vágok és összekeverem a szintén apróra vágott nagy csokor korianderrel, rendes mennyiségű sóval és borssal. Majd ezzel a keverékkel bemasszírozom a húst. Sütőzacskóba teszem, locsolok rá egy kis szójaszószt, majd szorosan bekötöm a zacskó száját és beteszem a hűtőbe. (A húst bárhogyan lehet fűszerezni, azonban a sok fokhagymát érdemes megtartani.)
Másnap reggel kiveszem a húst a hűtőből, és sütőzacskóstól egy tűzálló tálba teszem. Fél óráig hagyom szoba hőmérsékleten, majd utána nagyjából 180 fokos sütőben 3,5 órát sütöm. (A zacskóra ragadt fokhagyma az első órában szénné ég, de a húsban nem tesz kárt.)
Nekem általában annyira felfújódik a sütőzacskó, hogy csak kipukkantás után tudom kivenni. Kibontom a húst a zacskóból, azonban még egy bő negyed órát állni hagyom alufólia alatt. (Főtt újkrumplival és újhagymás paradicsomsalátával igazán tökéletes fogás.)
Hozzávalók: 1,2 kg sertéslapocka 1 fej fokhagyma 1 csokor koriander só, bors
és persze sütőzacskó…
