Szívecske és dinamit meglepő találkozása a faliórán.
Gazdag népies motívumok és megdöbbentő apró részletek jellemzik a Neverend Clock-ot, amely a lézerrel égetett minta miatt lesz több egyszerű (ám kiváló minőségű orosz nyírfából készült) rétegelt lemeznél. És éppen ez, ami zavarba is ejt.
Egyszerre szép és idegen. Leginkább nagymamám kakukkos órájára emlékeztet, illetve a nyári meggymagozásra, befőzésekre, diós süteményekre és ősz elején a kamra ablakában érlelt paradicsomokra.
Ráadásul a technika, amellyel a fába égetik a mintát, az olcsó és haszontalan reklámajándékok bóvliságát juttatja eszembe, de tért nem tud nyerni a gondolat, csak motoszkál, mert a Neverend Clocknak bája meggyőző. Nem mellesleg, elképesztően szép, ahogy készül és nem gyártósor köpködi, hanem kézi munka tökéletesíti. Tetszik, de nem vágyom rá.
Te kiraknád a konyhádban?
Így készül: