Lomtalanításból megmenekítettem egy forgófotelt, de az igazi szerencse, hogy összehozott a sors egy remek kárpitossal.
A lomtalanítás az év legmocskosabb napja a kerületben. Amikor elmegyek egy szemétkupac mellett, megnézem, mit dobtak ki az emberek. Nem tapogatok, csak a szemem keres. Romantikus vágyam, hogy kincsekre bukkanok. Ugyanúgy, mint a gyerekkoromban a padláson. Lomtalanításban igazán nehéz kincsekre bukkanni, mert bár a lakók elől titkolják a lomtalanítás várható időpontját, csak két héttel a nagy nap előtt plakátolják ki az érintett házakban, azért minden évben minden szeméthalomnak megvan a maga kakasa. Idén véletlenségből kukáztam néhány könyvet, a legjobb egy 1978-as kiadású Lázár Ervin: A kisfiú meg az oroszlánok. De elhoztam egy Fejes Endrét és egy Moldovát is. Utóbbiban egy érdekes könyvjelzőt is találtam, amely a Lemezárugyár 100. születésnapjára készült és nem sokára múzeumba kerül, de erről majd máskor.
Este, amikor hazafelé nyargaltunk a fiammal, egy elhagyott forgófotelre akadtam. Nem tudtam ellenállni a csábításnak. Első lépésben megpróbáltam egyik kezemben fotelt fogni, a másikkal a babakocsit tolni, de az eredmény siralmasra sikeredett. Csupán két utcasaroknyira voltam a céltól, tehát nem adtam fel. Segítséget kértem és két darab új kétszázas éppen elég motiváció volt. A ház kapujától a lakásig ugyanilyen kalandos volt az út. Ott álltunk, a forgófotel, az izgőmozgó fiam, a babakocsiban és én. Behoztam a kapun a babakocsit, behoztam a fotelt. Majd begyömöszöltem magunkat a liftbe. Sikerült. Csupán csak a babakocsit kellett összecsuknom és a fiamat rávenni arra, hogy hagyja abba a rohangálást. Ez utóbbi elég nehéz volt, mert a fiam már azt zokon vette, hogy egy verőfényes napon babakocsiban tologatom, pedig tud ő menni a lábán is, ráadásul annyi izgalmas dolog volt ma az utcán, amit meg lehetett volna nézni, amire fel lehetett volna mászni.
A fotel siralmas állapotban volt, viszont megtaláltam rajta a gyári pótgombot is.
Mivel nem értek forgófotel felújításhoz, ezért segítséget kértem attól a barátnőmtől, aki már több forgófotelt talált és újított fel remekül. Megkaptam a világ legjobb kárpitosának telefonszámát és megtudtam, hogy hol lehet olcsó bútorszövetet venni. Az uram el is fuvarozott a Kenaghoz, én pedig boldogan válogattam. Végül egy piros bútorszövetet választottam, amely alapszíne szürkés volt, viszont pirosas “fátyol” vette körül.
Az uram segítségével eljutott a szövet a kárpitos bácsihoz, aki pár nappal később felhívott, hogy amit én a szövet színének gondolok, az a száleldolgozás miatt a visszája. Ekkor halványan felderengett bennem, hogy minden szövet színe befelé volt hajtva, nem is tudom, miért gondoltam, hogy amit én választottam, annak kifele. Végül rábólintottam, hogy akkor csinálja a fotelt a szövet színével, de arról fogalmam se volt, milyen az, mert meg se néztem, illetve nem volt annyira érdekes, hogy megjegyezzem. Csak reméltem, hogy annyira illeni fog majd a zöld hawaii fotel és a kék ikeás kanapé mellé, mint a kiválasztott piros.
Végül eljött az a boldogító pillanat is, amikor a kárpitos bácsi hívott készen van a fotel. Az első kérdésem az volt, hogy szerinte jó lett-e, mert nem csak a bútorszövet miatt aggódtam. A kárpitos bácsi, amikor először látta a fotelt, azt mondta, nem érdemes felújítani, olyan rossz állapotban van, hogy ki kell dobni. Én azért azt kértem, hogy szivacscserével, mindennel csinálja meg. Motyogtam még olyanokat is, hogy az ülőfelület gombjairól lemondanék, de akkor a szivacs vázhoz erősítését hozta fel igen elfogadható érvként.
A felújított forgófotel igazi meglepetés volt és szerelem első látásra. (A fiam meg kifejezetten örült a saját bejáratú körhintájának.)
A fotel mindennel együtt (fotel kapuig szállítás, kárpitos anyag- és munkadíja, bútorszövet és némi benzinpénz), beleszámítva a maradék 2 méter bútorszövettel is – mert a nagykerben a bútorszövet végekből annyit lehetett venni, amennyi a maradék volt -, 32.000 Ft-ba került.
