Nem laboratóriumban, hanem a konyhában készül.
Anyukám azt mondta… Ez amolyan szólás – mondás lett a családban, mert minél öregebb vagyok, annál többször emlegetem anyám mondatait, saját gyermekeimnek.
Időnként megriadok, hogy ugyanazok a szavak csúsznak ki a számon, időnként pedig – amikor csakúgy, egyedül vagyok – nosztalgiázni szoktam. Napok óta hiába süt langymeleg tavaszi nap, a szél még hideg, cserepesre fújta a szám és a kezem; az arcomon húzódik a bőr. Keresgéltem a fürdőszobapolcon a kegyszerek között és eszembe jutott anyám.
Amikor (lapos, kerek dobozos) Nívea krém, Opera testápoló, WU2 , Melinda sampon és Netodor izzadásgátló stift színesítette a kétféle szappankínálatot (Kék – vörös, – és babaszappan), és a piacvezető a CAOLA nevű állami vállalat volt, akkor ő arcpakolásokat és arckrémeket “gyártott” házilag, és hitte: fűben – fában orvosság.
Szóval a szebbnél – szebb dobozos kencéket nézegettem -, és kikevertem anyám másnapos vagy harmadnapos pakolását. Tévedések elkerülése véget: két-három naponként használta.
1 tojás sárgáját kikevertem kevés tejföllel (túróval is jó), csipetnyi élesztővel és egy mokkáskanálnyi mézzel. Nekem kissé folyékonyra sikerült, ezért egy gézlapot tettem alá, majd száradás után először enyhén ledörgöltem, majd langyos vízzel lemostam. Végül két csepp mandulaolajjal átmasszíroztam az arcom. Nincsenek illúzióim, de határozottan kellemesebb tapintású a bőröm.
Anyám használta ugyanezt reszelt burgonyával is, valamint a szőlőlé -citromlé és talkum (porított zsírkő) keverékét.
Nosztalgikus hangulatban számtalan “kozmetikai” recept jut eszembe uborkával, répával, paradicsommal és eperrel.
