Dave Eggers fantasy regénye visszavisz a gyerekkorba, amikor arra vágytunk, hogy minden úgy legyen, ahogy mi szeretnénk.
Nálunk ismeretlen Maurice Sendak képeskönyve a Where the Wild Things Are, de tőlünk nyugatabbra klasszikus. (Pár oldal csupán, gyönyörű képekkel.) Mint minden klasszikus, ez sem kerülhette el a filmmé válás rögös útját. Ehhez viszont ki kellett kerekíteni, akarom mondani le kellett írni azokat a triviális dolgokat is, amelyek a képeskönyv alapján a gyerekek számára egyértelműek. Spike Jonze és Dave Eggers vállalta magára ezt a feladatot, majd a forgatókönyv után Dave Eggers elmesélte a történetet regény formájában is. Az Ahol a vadak várnak regény a Park könyvkiadó gondozásában megjelent magyarul is.
Azt hiszem, öregszem, mert egyre kukacosabb vagyok. Az Ahol a vadak várnak kapcsán kapásból abba kötöttem bele, hogy miért kell egy képeskönyvből regényt írni, miért akarnak még egy bőrt lehúzni erről a meséről. Persze, ez nem gátolt meg abban, hogy belevessem magam a könyvbe, hiszen a film trailerét már régóta nézegetem.
Már az első oldalak után éreztem, nekem olvasni kell az eredeti képeskönyvet is. Pár napja meg is kaptam, és végre megértettem mindent. Nem csak marketing szöveg, hogy a filmhez ki kellett mondani olyan dolgokat is, amelyek a képeskönyv csak finom utalásként jelennek meg, hanem a pár oldalnyi kép kevés lett volna egy filmhez.
Eggers regénye élvezetes olvasmány, amelyben el lehet merülni. Magával ragadott: a regény főszereplője, a nyolcéves Max kicsit én is voltam. Magamra ismertem prekamaszos lázadásában és vágyaiban. De ki ne szerette volna, hogy a dolgok végre úgy legyenek, ahogy ő akarja és ne úgy, ahogy a felnőttek mondják?
Tőlem eltérően azonban Max egy vacsora nélküli estén magára ölti farkasjelmezét és elhajózik egy olyan szigetre, ahol hatalmas és félelmetes lények élnek. A lények királyukká választják, és Max jó királyként megpróbálja teljesíteni a vadak vágyait, de a dolgok egyre rosszabbra fordulnak… Az utolsó mondatig izgultam Maxért és a nehezen fékezhető, bizonytalan, hatalmas lényekért.
Okos könyv, szelíden neveli a gyerekeket, a felnőtteket pedig arra emlékezteti, hogy voltak ők is gyerekek.
