Nem csalás, nem ámítás a Stroganoff (pontosabban Stroganov) valóban régi orosz nemesi családnév, azonban arra egyetlen bizonyíték sincs, hogy a világhírű étel, a Stroganoff bélszín, róluk kapta a nevét.Az egyik legismertebb legenda szerint Stroganov (a francia átírás miatt lett Stroganoff) gróf szakácsa dobta fel az I. Péter cár idején népszerű húsos-hagymás-tejfölös ételt sóban eltett uborkával, és így kezdte világhódító útját a Stroganoff bélszín. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy Elena Molokhovets 1861-ben megjelent orosz szakácskönyvében szerepel először a “Movjadina po-strogonovski s gorchitseju“, azaz Marha Strogonov módra mustárral. A recept szerint a felkockázott marhahúst lisztben meg kell forgatni, majd kisütni és tejfölös-mustáros szósszal tálalni. Ebben a recetben nem szerepel a hagyma és a gomba, amely a klasszikussá vált Stroganoff módon készített húsok jellegzetessége.
Stroganoffra saját receptem van, bár bélszínből még sohasem csináltam, általában olcsóbb, nem túl inas marhahúst vagy sertéskarajt szoktam venni.
Hozzávalók 2 éhes emberre:
40 dkg hús (marha, sertés, de lehet csirke, pulyka vagy húsgombóc is)
2 fej lila hagyma
25 dkg gomba
1 nagy pohár tejföl
1 dl fehér bor vagy rose
8-10 apró télire eltett, csemege uborka
1 ek dijoni mustár
1 ek Globus mustár
só
bors
olíva olaj
frissen aprított petrezselyem
Kevés olíva olajon megpirítom a felcsíkozott, sózott, borsozott húst. Tényleg legyen aranysárga kérge! Ezután hozzáteszem a felszeletelt hagymát és gombát. Addig sütöm, amíg az összes gomba átsül. Ennyi idő a hagymának is elég, és az a lényeg, hogy a hagyma puha, de szálas maradjon. Ráöntöm a bort, hozzáteszem a mustárt és a tejfölt, valamint a csíkokra vágott csemege uborkát. Összeforralom.
Remek tésztával és rizzsel is. Ha akad friss, apróra vágott petrezselyem, akkor az is mehet a tetejére.
