A “Magyarországtól távol élni” állapotot sokféleképpen lehet leírni, de a legegyszerűbb: hogy màs. Adottságoktól, képességektől függ, ki hogyan éli meg, ki hogyan alkalmazkodik. Se ázsiai-, sem anglomán nem vagyok, de nyitott és kíváncsi. Február 14-ről a kínai újév jut eszembe, de nem csak ezoterikus értelemben, hanem az ismerőseink, barátaink miatt. Tehát a kínai újév jegyében: rizs minden mennyiségben. Rizst főztem sóval , kevés 5 fűszerkeverékkel (szecsuáni bors, csillag ánizs, édeskömény, szegfűszeg , fahéj keveréke porított alakban ), majd pici olajon (de jó annak, aki wokban főz, nekem egyszerű teflon serpenyőm van) szója szószban rákot, és a kamaszkáim elfogyasztási szokósainak megfelelően egy csirkemellet sütöttem. Közben készre párolódott a brokkolis rizs; rászedtem a rákokat és a húscsíkokat. A maradék lében vékonyra vágott fokhagymaszeleteket és kaliforniai paprikát futtattam (ropogósan szeretem), majd hozzáöntöttem a rizsalaphoz. A végén összeforgattam a tegnapi vacsoráról megmaradt nyers szójacsírával és apróra vágott metélőhagymával. A végeredményt Sassy (thai kolléganőm egyáltalán nem eszik európai- , főleg francia konyhát) úgy kommentálta: “ez már egészen jó, ezt már Ko Changban is megennék , holnap is főzhetsz nekem ilyet”. A lányom szerint: “annyi rizst ettem, hogy lassan a szemem is ferdére húzódik és most megyek mert Xiaomannel (kínai barátnője) új évet ünneplünk”. A fiam szavaival kapcsolatban amerikai staffordshire terrier típusú kutyánk (Zeusz) tekintete jutott eszembe: “van még?” Gyakran megkérdezik: mi hiányzik a legjobban? Tudnék listát írni, de nem teszem, inkább próbálkozom. Van két otthoni édesség, ami mindenképpen szerepel a képzeletbeli listámon. Az egyik a sport szelet à la 4 kézre (de ketto is elég hozzá) {Remélem, íze még a régi, de szkeptikusan eszembe jut Márai: Hol vagyok, cimű verse “Ülök a padon, nézem az eget. A Central Park nem a Margitsziget. Milyen szép az élet,-kapok, amit kérek. Milyen furcsa íze van itt a kenyérnek. Micsoda házak és micsoda utak! Vajon, hogy hívják most a Károly körutat? Micsoda nép!-az iramot bírják. Vajon ki ápolja szegény Mama sírját? Izzik a levegő, a Nap ragyog. Szent Isten!-hol vagyok?”} Gondolom, az otthoni Háztartási keksz a legjobb hozzá. Itt is találtam valami hasonlót és a lányom hallatlan türelmének köszönöm: ledarálta!! Az az igazság, hogy valójában ő csinálta, én csak ötleteket adtam, miközben nagyon jól elbeszélgettünk nőcis dolgokról. Tehát 50 dkg darált kekszet 4 evőkanál kakaóporral összekevert. Közben felmelegítettem olvadásig 25 dkg margarint, 15 dkg kristálycukorral, egy pohár tejjel (kb: 2 dl) , a végén jól meglocsoltam rummal. Ő beleszórta a kakaóporos kekszet, jól összekeverte. Egy tepsit kibéleltem folpackkal, (jó hosszúra hagytam, hogy a tetejét is befedjem) és ő belelapította a masszát. Betettem a hűtőbe és jóval később 2 tábla keserű csokiból bevonatot húztam rá. A lányom szerint: “pont olyan ízű, mint a Sport szelet”, szerintem, ahogy Virág elvtárs mondta: “Kicsit, sárga.., kicsit savanyú, de a miénk”. A másik édesség a Túró Rudi. Na ez még kidolgozandó…
