Tündérnő varrogat

Tündérnő táskát, babát, nyuszót, cicót, zöld manót varrogat. Ilyennek képzelem Bóbitát, Weöres Sándor táncoló, szárnyat igéző légies lényét. – mondtam magamban, amikor először megpillantottam Veres Erika, Larion kecses babáit. Aztán már nem tudtam ellenállni és sorra böngésztem munkáit, a szebbnél – szebb, francia eleganciát sugárzó hölgyek hosszú sorát. Párizs utcáin látni ilyen attraktív fehérszemélyeket, ahol is a magunk fajta „feltörekvő balkáni” odasúgja a mellette sétálónak, – De bírom a cuccait! – Larion minden felnőtt nőből elő csalogatja a kislányt, méghozzá a babázós, fidres–fodros változatot. Nincs, mit tenni útjára kell engedni, hadd válogasson!

A táska kollekciói pedig, felvidítanak, örömöt csempésznek a szürke hétköznapokba. Legutóbbi alkotása “Derűs tavaszi válltáska nyuszóval” fricska az ólomszínű, sápadt januárnak, akár télűző varázsigének is beillene.

“Textilbe formázott álmaim valósítom meg és beléjük lehelem a lelkem. Miközben varrom őket jobb emberré válok, mert örömpillanatokból születnek meg és örömhordozóként nyújtóznak majd Feléd, ha szükségük lesz Rád, hogy otthonod színfoltjává váljanak.” – ez Larion, Tündérnő Ars poeticája. Larion blogja>> Larion boltja a Meskán>>