Rágógumi

Festmény után szabadon… A Realizmust Charles Bell-lel és Gumball XV festménye nyomán szerettem meg. A festményről érdemes tudni, hogy 1983-ban készült, olaj, vászon és 226 x 155 és tipikusan az a festmény, amit örömmel tennék a szobám falára. A Gumball XV részletét először a Taschen Realizmus borítóján láttam és azóta arra vártam, hogy egy ilyen gömbkiadó izé valamint én, amikor nálam van a fényképezőgépem, találkozzunk. Ráadásul a találkozást úgy vártam, mint az első randit, hiszen sokáig azért nem kedveltem és nem értettem a realizmust, mert mi értelme órákat szöszölni apró ecsetvonásokkal, hogy a valóságot pontosan olyannak mutassa meg a festő, amilyen, hiszen van fényképezőgép, egy kattintás és ott a kimerevített pillanat.

Charles Bell Art Gallery >> Az édességadagoló kutatás egyben időpillanat is lett. 2008 őszén, Magyarországon ilyen ez a gyerekcsábító szerkezet:

Nem realistán pedig ilyen:

Kapcsolódó cikk: Báthory u. 17. – Egy Mácsai kép nyomában