Egyszerre vérforraló flamenco és idegeket elsimító lounge-zene… Az Ojos de brujo néhány dala ezt önmagában is tudja, de persze vannak külön-külön melankolikusabb és pörgősebb dalaik is. Én egy chill-out válogatáslemezen hallottam őket először, és már ott eldőlt, hogy hosszú távra szól a szerelem. A zenekar nyolc tagja Barcelonában talált egymásra, és az a város köztudottan zseniális kulturális olvasztótégely: zenéjükben a rumba és a mediterrán értelemben vett cigány hangzás is helyet kap, sőt, az albumok is általában az egyik cigány nyelvjárás szavait viselik címként. Mostanában csak a közeli Dél-Amerikában és Ausztráliában koncerteznek, úgyhogy egyelőre nincs remény az élő élményre, addig is maradnak a lemezek, nektek pedig az a dal, amit először hallottam tőlük, a Ley de Gravedad:
