Boldog Téli Napfordulót!
Klasszikus vallásos nevelés híján sokáig nem tudtam magamban hova tenni logikailag, hogy miért is kéne nekem ünnepelnem a Karácsonyt. A Fény Újjászületésének idejeként viszont kérdés nélkül ünnepelni valónak és a magaménak érzem ezeket a decemberi napokat.
Szinte minden keresztény vallási ünnep egy hagyományos pogány szertartásból nőtte ki magát. A történelmi-egyházi okokba nem fogok részletesen belemenni, csak megjegyzem, hogy kissé megreformálva, más pokrócba bújtatva, más ideológiával megloccsintva és pár nap eltérést hozzáadva, de ma valójában ugyanazok az ünnepeink, mint azoknak a régi népeknek, akik még együtt éltek a természettel, figyeltek Földre és Holdra, nemzedékről nemzedékre szálló ősi rituálék szerint áldoztak, varázsoltak, emlékeztek és ünnepeltek. És szerencsére a Mithrász-kultusz, valamint a kelta és germán népek tradíciói minden igyekezet dacára sem merültek teljesen feledésbe. Yule, azaz december 21. az év legrövidebb napja, ekkor a leghosszabb az éjszaka, innen kezdve azonban Szent Iván éjjeléig, Midsommar ünnepéig megint a Fény erősebb; a Napisten megvilágít mindent, ami eddig sötétben rejtőzött. A Yule szó az angolszász yula, kerék szóból jön, ami a körforgást szimbolizálja; a kozmikus dualizmus jegyében a jó és a rossz, a sötét és a világos örök harcáról, egymástól elválaszthatatlan mivoltáról van szó. Az ehhez kapcsolódó Yuletide a december 20. és december 31. közötti, 12 éjszakán át tartó ünnepi időszak elnevezése.
Anne Stokes
Az északi kultúrákban és a boszorkányhagyományokban egyaránt fontos ünnep a Téli Napforduló: hatalmas örömtüzeket, Yule-tuskókat (vö: karácsonyi fatörzs-torta) lobbantanak lángra (vö: karácsonyi gyertyagyújtás és fényfüzér), és tánccal, énekkel sürgetik a Nap ébredését, éltetik az új Napév születését. A kívánságok fája, a termékenységet és öröklétet megtestesítő Yule-fa (vö: örökzöld fenyőfa) és annak feldíszítése is nagyon régi hagyomány. Az élő fát a Fény szimbólumaival, arany és piros gömbökkel, almával, nap-, csillag-, szarvas- és sasfigurákkal (vö: bolti karácsonyfafüggők) díszíti – lehetőség szerint együtt – a család, és minden dísz felhelyezésénél elmondanak egy jókívánságot, majd utána az ajándékozásra is sor kerül. Részemről ezennel megkezdem a téli ünnepeket, és Anne Stokes (http://www.annestokes.com) fantasy-illusztrátor üdvözlőlapjaival kívánom a Moksha minden olvasójának, hogy bármit és bárhogyan is ünnepel a következő napokban, azt örömben és fényben tegye.
