Ki és mi a normális, avagy honnan (ne) vegyünk családmodellt?
Továbbállók (Away we go) Sam Mendes új filmje.
Verona (Maya Rudolph) és Burt (az Office-ból ismert John Krasinski) harmincas, különösebb ambíciók nélküli, amerikai pár. A lány hat hónapos terhes, mikor kiderül, hogy a leendő nagyszülők Európába költöznek, így nekik sincs értelme tovább a környéken élniük, bárhová továbbállhatnak. Végiglátogatnak hát az ország minden szegletében barátokat, ismerősöket és rokonokat, és közben úgy tűnik, nem csak lakhelyet, de mintát is keresnek családos életükhöz.
Innen kezdve főszereplőkből inkább állandó, megdöbbent arcú díszletekké válnak, ahogy furánál furább emberekkel és életekkel találkoznak. Harsányan vagy halkan, de a boldogtalanság, a kudarcok és a meg nem élt álmok mindenütt jelen vannak, ők pedig ezt egyenest az arcukba kapják. Közben a nézőben is óhatatlanul felvetődik, hogy vajon lehet-e bármi normális, miért tűnik kínosnak, ami másnak normális, és tényleg elcseszett-e egy olyan élet, amelyben nem nagyon történik semmi, de legalább a szeretet biztos(nak tűnik).
A töprengést aztán időnként megszakítja az őszinte rácsodálkozás, hogy ójaj, tényleg, ilyen emberek is vannak, és magában örülhet az, akinek nincsenek hasonló típusú közeli ismerősei, majd újra eltöpreng, hogy ha valaki pont olyan, mint a filmben a kínosnak tartott karakterek, az vajon mit gondol, mikor megnézi ezt a filmet.
A film közepesen lassú road-movie, hülyén is nézne ki, ha boldogan éltek míg meg nem haltakkal fejeződne be, de erre nyilván senki nem is számít, aki ismeri Sam Mendes (Amerikai szépség, A kárhozat útja, A szabadság útjai) munkásságát. A rendező egyébként remekül válogatott mellékszereplőket, néhányuk emlékezetesebbet alakít, mint a főszereplők. Maggie Gyllenhaal a new-age ősanya szerepében bennem például olyan komoly nyomot hagyott, hogy miatta az életben többé soha nem tudok úgy egy babakocsira nézni, hogy ne az ő karaktere és annak életfilozófiája jusson róla eszembe.
Összesítés: nem mindenkinek, de azoknak mindenképp ajánlom; sokat lehet rajta röhögni, de vigyázat, nagyon nem vígjáték!
