Humusz sült céklával és “platnin” sült kenyérrel.
A céklával nem kell sokat foglalkozni. Csak megmosom a nagyjából egyforma gumókat és a vacsora előtt bő két órával korábban sütőtálba és sütőbe teszem. A sült cékla édesebb és aromásabb, mint főzött társai.
A cékla “keretes szerkezetet” ad a főzésnek, mert azzal kezdtem és utoljára a forró céklát hámozom meg és szeletelem fel. (Néha – ha már céklaszezon, legyen több recept – szeletelt fokhagymát összekeverek némi olíva olajjal, kevés sóval, ebbe az öntetbe forgatom a forró, feldarabolt céklát. Amikor kihűlt mozzarella vagy feta sajtot morzsolok rá.)
Aztán nekilátok a kenyérnek.
Hozzávalók: 30 dkg liszt 1 zacskó (7 g) szárított élesztő 1 evőkanál cukor 1 dl víz 1 pohár joghurt só olíva olaj
A lisztet egy tálba mérem, a közepébe lyukat formázok, beleöntöm az élesztőt a cukrot és a meleg vizet. Összekeverem egy kicsit, meg kevés lisztet is “húzok hozzá” és 10 percig állni hagyom. Beleöntöm a joghurtot, a sót és kanállal erősen, az összes liszttel kitartóan keverem. (Tökéletes edzés karra és vállra.) Olajat csorgatok a tésztára, úgy 2 evőkanálnyit és tovább keverem. Amikor a tészta leválik az edény faláról, ki lehet dőlni. Egy óra pihenés meleg helyen, azaz a sütő közelében, természetesen a tésztának, majd forró teflon serpenyőben (mert platnim csak az álmaimban van), minden zsiradék nélkül megsütöm a lepénykenyereket, amelyeket vizes kézzel (nagyon vizes kézzel) szaggatok és nyújtok. Olyan lett, amilyet a Töröknél szoktam enni.
A humusz ennek az ősznek a kedvence és jól illik a céklához és a lepénykenyérhez.
Hozzávalók: 2 doboz csicseriborsó konzerv 2 evőkanál tahini (szezámpaszta) 3 lime leve 2 gerezd fokhagyma pici só
A csicseriborsó levét leszűröm (félreteszem, azonban sohasem szokott kelleni) és robotgépbe öntöm. Megy utána a tahini, a limok leve, a zúzott fokhagyma és a só, majd a gép simára és krémesre keveri az egészet. Azt hiszem, kellene bele olaj is, de a tahini olajossága nekem éppen elég.