Vadregényes sziklafal, amelyet az Atlanti-óceán szakadatlan hullámai ostromolnak. Nem csak a mesében létezik. A Cliffs of Moher Írország az egyik leglátogatottabb természeti csodája. A sziklafal Doolintól 8 km hosszan húzódik, legmagasabb pontja az O’Brien toronynál, 214 m magasan emelkedik a tenger fölé. A sziklákon számos védett madár fészkel. Napos időben messzire el lehet látni, de a szeszélyes időjárás is tartogat csodákat: a pillanatok alatt leereszkedő köd és pillanatok alatt elillan. Az esőfelhők is ezzel a sebességgel közlekednek. Mivel igen sok turista látogatja a sziklákat, ezért főleg természetmegóvás miatt, kerítéssel terelgetik a látogatóközpontnál az embereket, de mi amolyan magyarosan ismerünk egy rövidebb utat. Biciklit Doolinban béreltünk, ott kaptunk térképet is és azt az utat választottuk, amely a térképen szaggatott vonal jelzet. Életünk legnagyobb kalandja volt. Lovak és tehenek mellett vezetett az út, amely egy idő után elfogyott, tehát nem mi ültünk a kerékpáron, hanem a kerékpár utazott a hátunkon. Átkeltünk egy másfél méter mély szakadékon, néhány kőkerítésen és villanypásztoron. Cserébe ott állhattunk a sziklaperemen, magányosan, a világ végén… Egy elhagyott ház lépcsőjén zacskóból ettük a házi készítésű sconokat és én arról álmodoztam, hogy itt, ahol csak a madár jár és mindig zöld a fű és morajlik a tenger, le tudnám élni az életem. Mindezek után a látogatói központ csalódás volt. Túl sok ember, túl sok kerítés. Bicikliztünk tovább…
