Nem, nem a karácsonyi csomagokról lesz szó. Hanem azokról, amiket senki nem lát szívesen, valahogy mégis túl gyakran kerülnek a lábunk alá-elé.
A városi kutyatartás ellenzőivel egy dologban tudok maximálisan egyetérteni, bár ez nem is a kutyákról szól, hanem a nemtörődöm gazdákról. Hiszen a legjobban nevelt, legokosabb négylábú sem tudja maga után összeszedni a letett kupacát, ez a hozzá tartozó ember dolga (lenne). Tehát egyetértek: aki nem képes arra, hogy lehajoljon, az tényleg ne tartson városban kutyát. Vannak itt is fokozatok persze. A legdurvább a járdán hagyott kutyapiszok – higiéniai, esztétikai és balesetveszélyességi szempontból is. Bódog genetikailag parasztkutya: szédülni nem szédül a betonon, de még apró korában se jutott eszébe soha, hogy az aszfalton guggoljon le, mindig keres magának ehhez valami füves területet. A mindennapi nyomokból ítélve azonban sok kutyának – és gazdának – nincsenek ilyenek gátlásai, és tényleg nem értem a jelenséget. Mióta Bódog nálunk van, nincs olyan zsebem és táskám, amiben ne lapulna egy-két nejlonzacskó. Akció esetén semmi mást nem kell tennem, mint zacskó kézre húz, bizonyíték felszed, zacskó kifordít, zár, és kuka. Két másodperc. Jó, néha kicsit több, mert nincsenek lépten-nyomon kukák. Mi ebben a nehéz? Több kerületben örömmel láttam, hogy kutyafuttatók és szemetesek környékén direkt kutyásoknak ki van téve zacskó, csak tépni kell egyet, ha épp nincs nálam. Az örömöm persze csak addig tartott, amíg azt nem láttam, hogy nénikék, a jó ég tudja minek, elviszik az egész hengernyi zacskót… A következő, közérdek szempontjából némiképp enyhébb fokozat a közmondásosan fűben lapuló csomag. Itt már, tereptől függően többször felmerül a mérlegelés, miszerint többet ártok-e a környezetnek egy újabb nejlonzacskóval, mint amennyi kellemetlenséget az akna okozhat. Általában úgy döntök a kérdésről, hogy felmérem: járnék-e én arra bármi okból (és én sokféle helyen szoktam járni bármi okból), és ha igen, akkor nem maradhat ott. De – utolsó fokozat – bozótosba, bokor aljába nem mászok Bódog után (aki egyébként biztos szégyenlős, mert kifejezetten az ilyen helyeket preferálja a zavartalan telepítés érdekében). Volt már, többször is, hogy Bódóggal sétálva szóltunk szépen más, tetten ért kutyásoknak, hogy igazán összeszedhetné a cuccot, zacskót is adunk szívesen. Nem feltétlenül lettünk népszerűek tőle. Jobb esetben meghallgathattuk a kifogásokat, hogy ezt most épp miért nem, de egyébként mindig… Egyetlen esetben valóban érthető, ha az ember (beleértve magamat is), otthagyja a csomagot: egyszerűen van az az állag időnként, amit képtelenség összeszedni. De már erre is van megoldás: ez a spray pont annyira megszilárdítja a végterméket, amennyi az összeszedéshez kell. Van még kifogás?
