A ceruzák iránti rajongásom kezdetei valószínűleg 6 éves koromra tehető. Anyuval elmentünk megvenni az első osztályos felszerelést, kifaragtuk a ceruzákat, imádtam a színes virágforgácsokat, és nagy műgonddal színskála szerint a tolltartóba pakoltam. Külön helye volt az elefántos radírnak és csak évekkel később kaptam eredeti Rotringot.
Félreértés ne essék, rajzolni csak nagyon rövid ideig szerettem, akkor is vasarely-i nyomdokain, vonalzóval, de a ceruzák iránti rajongásom a mai napig megmaradt.
A ceruzákat, mint különleges tárgyakat szeretem.
Legújabb szerelmem a LYRA Colorstripje. (Esküszöm, hogy nekem volt LYRA színesceruza készletem, ismerős a logó.) A dizájnos ceruzák formatervezője Markus Hillemann és Franz Schmitt.
Régi “kapcsolat” és a ceruzatartóban mindig áll egy-két kihegyezett Faber-Castell is. A grafit mellett a pasztelleket szeretem, és különösen nagy erő kell, ha írószerboltban járok, hogy ne vásároljak újabbakat.
Viszont ha már ceruzákról van szó, akkor a szocialista blokk híres “gyémántjáról” a Koh-I-Noor-ról is essen szó. Bevallom, rám nem tett mély benyomást, de volt belőle a tolltartómban, utólag felismerem. Most a retro és a nosztalgia jegyében, szívem csücske. (A kacatos dobozban, talán még akad néhány 20 évnél öregebb ceruzavég is…)
