Gurulsz szépen lefelé az olasz csizma nyugati partján, aztán a Laguna di Orbetello után lekanyarodsz balra, és Capalbio környékén egyszer csak ott van előtted a megelevenedett Tarot-pakli.
Van, akinek a Tarot szimplán jóskártya, nekem inkább játék, önismereti és önfejlesztő eszköz. Az elmúlt tizensok évben kíváncsi vagy tanácstalan élethelyzeteimben elég jelentős időt töltöttem a (mostanra már elég viseltes) kártyapaklival. Minél többet forgattam, az egyes lapok annál többet jelentettek, a jelentés-variációk által egyre több kép jelent meg a fejemben, csak én béna vagyok a rajzoláshoz is. A nálam tízezerszer tehetségesebb emberek szépen újabb és újabb képekbe tudták fogalmazni a kártyák által közvetített érzéseket, tessen csak például ezt a gyűjteményt végignézni (igen, Hello Kitty Tarot is van). És van olyan alkotó is, aki nem állt meg a rajzoknál, és ha már szoborni kezdett, akkor a méreteket se aprózta el.
Bírom az ilyen embereket, mint Niki de Saint Phalle: kitalálnak valamit, dédelgetik az ötletet, és még ha évtizedekbe telik, végül akkor is megcsinálják, mert van hozzá hitük és kitartásuk. Közel 50 évesen állt neki igazán, hogy összehozza a megálmodott Tarot-kertet, majd kellő türelemmel és baráti segítséggel 1998-ban, 68 éves korára lett kész a mű.
Gaudít (is) idéző ezoterikus mesevilág ez: minden hatalmas, minden élettelin, harsányan színes, mégse hajlik giccsbe. Csupa tükröződés, mozaik, csillogás, részlet az egész, miközben a legtöbb installáció akkora, hogy meg kell mászni, bele kell bújni ahhoz, hogy a sok apróság végül összeálljon.
Niki de Saint Phalle igazán inspiráló örökséget hagyott maga után 2002-ben; olyat, ami a Tarot-kártya ismerete nélkül is jólesik a szemnek és a gyermeki léleknek.
Tarot Garden official website
Tarot-kert/Tarot Garden/Il Giardino dei Tarocchi – Grosseto (2006 – Vidra)
