A Rombach vagy Kis Zsinagóga néven emlegetett zsinagóga építészetileg és történelmileg is különleges. Amikor arra jártam, nyitva volt a kapuja. Ott léptem be, ahol 70 évig nők nem léphettek be. Arra is emlékszem, amikor az egyik barátom rámutatott az épületre, mint egy különleges helyre, és azt mondta, hogy egyszer belülről is látnom kell. Nyitva volt a kapu. A bódés bácsi zavartan kért 500 Ft-ot belépőjegyre, de mondtam neki, hogy nem gond. Az 1867-es kiegyezés fontos változásokat hozott a Monarchiában. Többek között megadta a zsidóknak a köz- és magánjogi egyenrangúságot, és értelmiségiek, bankárok, iparmágnások fontos szerepet töltöttek be Budapest kulturális és gazdasági fejlődésében, tudom meg a mi Budapestünk sorozat Szegő Dóra-Szegő György Zsinagógák kötetéből és itt kutatok a Rumbach Zsinagóga történelme után is. Az 1868-69-es Zsidó Egyetemes Gyűlést követően a magyar zsidóság ortodox, status quo ante és neológ hitközségre szakadt. Az 1859-ben épült Dohány utcai zsinagógát minden hívő látogathatta, de a hagyományokhoz ragaszkodó ortodox és status quo zsidók nem érezték sajátjuknak, mert a zsinagóga berendezése, szertartásrendje és szelleme a neológ hitközség szellemiséget tükrözte, ráadásul a zsinagógában orgona volt, kórus és magyar nyelvű istentisztelet valamint a nők elkülönítése is egészen liberális szemléletű volt. A probléma orvoslására két másik zsinagóga épült: a Rumbach Sebestyén utcai status quo és a Kazinczy utcai ortodox zsinagóga. A mór stílusú Rumbach Zsinagóga építése 1870-ben kezdődött a hívek adományából, azaz a majdani padsorok ülőhelyeinek megváltásából. Az épült érdekessége a két jól elkülönülő szerkezeti egység és a vasszerkezetű kupola. Az utcáról csak a bérházsorba illeszkedő széles, egy traktus mély lakó-, hitközségi- és iskolaépület látszik, szakrális voltára a keskeny minaretpár utal. Ehhez az épületrészhez egy cikkellyel kapcsolódik a nyolcszög alaprajzú zsinagógatér, amely átmérője 24,5 m, magassága 28,15 m.)
Google Map kép
A zsinagóga vasszerkezetű kupolája igen korszerű újítás volt a maga idején. Annyira, hogy többször át is kellett tervezni, mert statikailag veszélyesnek ítélték. A zsinagógateret a kék, vörös és arany uralja, gazdag mintákkal, öntöttvas és faragott csipkékkel, berakásokkal. A Dávid-csillagokon kívül nincs más zsidó szimbólum. Amikor ott jártam, az őszi napsugarak besütöttek az ablakon, és két fekete macska méregetett. A homlokzat földszintjén, árkádos kapu fölött háromszor ismétlődik a héber felirat: “Ez az Úrnak kapuja: igazak mennek be azon.” Azonban a homlokzaton egy másik tábla is áll, emlékeztetve a tragikus időkre: “1941. augusztusa végén a nácik 16-18 ezer, Magyarországról rendezetlen állampolgárság okán deportált zsidót Kamenyec-Podolszkban legyilkoltak. Az áldozatok egyik internálótábora előzőleg itt működött.” A II. világháború után még megindult a hitélet a zsinagógában, de a 60-as évek elejére megszűnt, majd az épület pusztulni kezdett. Felújítása folyamatos, de még megszaggatottan, porosan és romosan is varázslatos hely.
