Végy egy lámpaburát, fél marék gyöngyöt, egy kevés szalagot, szívószálat, meg egy jó indokot, és öt perc alatt megvan az optikai tuning. Ahogy a harisnyakötő a férfiak szemében elsősorban szexi darab, a nők számára pedig főként rögzítőszalagként fontos, ugyanúgy kettős, dekoratív és funkcionális szerepe is van a konyhai lámpámra tapadó csipkecsíknak. A svéd műanyag bura önmagában pont annyira volt jellegtelen, hogy eszembe se jusson foglalkozni vele, de a három madzag kérdését meg kellett oldani. A három madzag a három konyhapultot egyenként megvilágító három spotlámpa három húzókapcsolójához tartozik. És mindhárom a középen lévő lámpabura mellett lógott le, minden súly vagy rögzítés nélkül, így aztán többször is előfordult, hogy a madzagok összekeveredtek, vagy a húzás lendületétől a lámpabura tetejére ugrottak. Kellett tehát először is valami alagút, amibe a burához rögzítés után bele lehet húzni a madzagokat. De lássuk be, három kétcentis szívószál-darabka csak úgy odaragasztva elég hülyén néz ki. Volt viszont a kincses ládámban pont annyi szalag, ami körbeérte a burát, a folyékony szög pedig szépen rögzítette a szövött csíkot és a szélességével megegyező méretre aprított szívószál-hengereket is. A madzagvégekre applikált gyöngysor elsősorban azért kellett, hogy a ház ura után érdeklődő szomszéd jót röhöghessen, mikor elárultam neki, hogy a férfiember épp gyöngyöt fűz. De persze az se baj, hogy így már könnyebb megfogni és rendeltetésszerűen használni a kapcsolót.
Madzagvégekre applikált gyöngysor. (Fotó: Vidra)
Három kétcentis szívószál-darabka csak úgy odaragasztva elég hülyén néz ki. (Fotó: Vidra)
A három madzag a három konyhapultot egyenként megvilágító három spotlámpa három húzókapcsolójához tartozik. (Fotó: Vidra)
A kincses ládámban pont annyi szalag, ami körbeérte a burát. (Fotó: Vidra)
