A szezámmagos keksz nem valami újmódi furcsaság, hanem tömény jóság, amit nagyon, de nagyon jó ropogtatni.
Arra gondoltam, hogy a szezámmagos karamellfalatokon kívül lehetne olyan süteményt sütni, amely tömény szezámmag, na meg egy kis cukor, liszt, vaj. Szóval semmi reform és űberegészséges dolog, csak az a fontos, hogy a végeredmény finom legyen. Ha pedig több jó van benne, mint egy töltetlen cukorkában, az a ráadás.
Hozzávalók 36-38 darabhoz: 5 dkg vaj 1 dl habtejszín 15 dkg kristálycukor 20 dkg szezámmag (hántolatlan) 12 dkg liszt A vajat, cukrot, tejszínt és szezámmagot egy lábasba teszem és kevergetve összeolvasztom. Leveszem a tűzről. Belekeverem a lisztet. 5 percig állni hagyom, majd kisebb diónyi gömböket formázok a tésztából, amelyeket két tenyerem között (kb. 2 mm vékonyra) szétlapítok. Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem – sütés közben csak kicsit terül, nem kell nagy távolságokat tartani – és 180 fokos sütőben – 5 perc alatt megsütöm. Érdemes nézegetni. Akkor jó, amikor a széle aranybarnára sül. Ez egy nagyon ropogós keksz – ha nyers akarok lenni, akkor kemény és “kopog” is -, de jó rágni, jó ahogyan az édes ízek mellett megjelenik a szezámmag gazdag íze. Nekem az jut róla eszembe, hogy élni jó!