Nem tudok ráunni a vajas-mazsolás zsemlére, ha van mellé egy pohár forró kakaó. Mivel évek óta nem ettem, megpróbáltam megsütni. Isteni lett! Évekkel ezelőtt volt egy hely Budapesten, ahol isteni vajas-mazsolás zsemlét lehetett kapni. Fogalmam sincs, hogy még most is árulják-e, de én akkor hagytam fel a vajas-mazsolás zsemle fogyasztásával, amikor az ára lehetetlenül magas lett, ráadásul gyerekkel útba se esett. Mivel a kifli bejött (hetente kell sütnöm az emberemnek és megtiltotta, hogy változtassak a recepten), megpróbáltam otthon megsütni a másik kedvencemet, a vajas-mazsolás zsemlét. Ez az édes zsemle elég távoli rokonságban áll a sós zsemlékkel, de hideg téli napokon, forró kakaóval mennyei.
Vajas-mazsolás zsemle (Fotó: Myreille)
Hozzávalók: 50 dkg liszt 20 g élesztő 3 dl tej 3 evőkanál cukor 3 marék mazsola negyed teáskanál só 3 dkg vaj (puha, de nem olvasztott)
Írhatnék a dagasztás és a kelesztés szépségeiről, de a nagy munkát a kenyérsütő dagasztó programjára bíztam. Csak beletettem a kimért hozzávalókat, a gép összegyúrta – kenyérsütő nélkül ugyanez a feladat -, majd kelesztettem 40 percet.
A tésztát átgyúrtam, már kézzel, és 10 egyenlő részre osztottam. Tulajdonképpen egy nagy hengert csináltam, amit 10 részre vágtam. Minden tésztadarabot újra átgyúrtam, és zsemléket formáztam. (A “cipók” alja felé dolgoztam a tésztaszéleket.)
Zsírpapírral bélelt sütőlapra pakoltam a zsemléket és negyed órát kelesztettem. Ezután megkentem kevés tejjel a tetejüket és 180 fokos sütőben nagyjából fél óra alatt addig sütöttem, amíg a tetejük megpirult. Amikor elkezd a teteje pirosodni, figyelni kell, hogy az alja ne égjen meg.
Pont annyira lett sűrű és édes a zsemle, amilyennek elképzeltem, a család pedig teljesen megőrült érte. Jelzem, a teteje nem ropogós, hanem puha, mint a buktának és nem csak frissen isteni, hanem másnap reggel is (ha a kihűlt zsemléket letakartuk az este).
Vajas-mazsolás zsemle (Fotó: Myreille)
