Emlékszel, hogyan kerültél ide? Erre a székre, a monitor elé? Az álmok in medias res kezdődnek, de honnan tudhatod, hogy ez most a valóság?
Az első Matrix óta nem éreztem úgy magam, mint az Inception (Eredet) alatt a moziban. Valóság és fikció úgy csúszott egymásba, hogyan az agy az álmot generálja a valóság foszlányaiból.
“Körülbelül tíz éve kezdtek el foglalkoztatni az álmok. Egyre jobban izgatott, hogyan lehetne ezt a témát egy nagyszabású akciófilmben kibontani.” (Christopher Nolan)
Christopher Nolan forgatókönyvíró és rendező elkészítette azt az akciófilmet, amiben minden metafora és nem egyértelmű ki a gonosz, hiszen a rossz arcú fegyveres ürgék tulajdonképpen az tudatalatti katonái, akik az elmét védik tolvajokkal szemben. De Nolan filmjéből az is kiderül, hogy a legjobb tolvaj nem csak lopni tud, de észrevétlenül el is tud helyezni valamit…
Létrehozod az álmot. Beviszed az alanyt. És ő megtölti a titkaival. (Dom Cobb)
Dom Cobb (Leonardo DiCaprio) profi tolvaj, az extrakció veszélyes művészetének nagymestere: értékes titkokat lop ki az áldozatok agyából, amikor alszanak és elméjük védtelen. Tudását az ipari kémkedés jól fizető piacán kamatoztatja, de foglalkozása megfosztja családjától, élete állandó meneküléssel telik. Most esélyt kap rá, hogy mindent helyrehozzon. Visszakaphatja régi életét, ha utolsó munkájával megvalósítja a lehetetlent: az incepciót. Információlopás helyett egy gondolatot kell elültetnie valakinek az agyában. Ha sikerül, ez lehet a tökéletes bűntény. Ennél többet nem is kell tudni a filmről! Irány a mozi! Megéri!
Idén nyáron az agyad lesz a tetthely!
Az Inception némileg túlbonyolított – főleg a végén, amikor előtérbe kerülnek az akciójelenetek -, de alig várom, hogy újra megnézzem. Vagy még jobban lenyűgöz majd a tökéletesen kidolgozott forgatókönyv, vagy teljesen kiábránduljak. Elsőre tökéletes a film. Izgalmas, fordulatos, jók a színészek és lélegzetelállító a filmzene. Látványában a Matrixot idézi – elkerülhetetlen az összehasonlítás -, de sokszor öncélú. Lehetetlen szabadulni a gondolattól, hogy az a fránya valóság, azért ennyire furcsa, hogy be lehessen suvasztani egy lebegős digitális trükköt. Közben pedig bámulatos, hogy minden matek- és fizikaóra hiábavaló volt, a valóság akár lehetne olyan, mint a filmben.
„Mindenki álmodik. Éjszakánként mindannyian belépünk a magunk egyszemélyes álomvilágába, amelynek egyszerre vagyunk alkotói és főszereplői. Minden álom egyedi és személyes, az viszont közös bennük, hogy a hétköznapi élet szabályai nem érvényesek rájuk. Olyan filmet akartam készíteni, amelyben a néző megízlelheti azt a határtalan szabadságot, amit álmainkban érzünk.” (Christopher Nolan)
Legújabb játékom. A film után kaptam.
