Nők azon piciny táborába tartozom, akik nem rajonganak George Clooneyért, az Egek urában viszont imádtam.
Már az előzetes után biztos voltam abban, hogy nekem ezt a filmet látni kell. A 6 Oscar-jelölés csupán a második sor koktélcseresznye a tortán…
Ryan Bingham (George Clooney) fanyar, okos, összeszedett, nehezen megközelíthető pasi. Munkája, hogy másokkal közölje a kellemetlen hírt, miszerint kirúgták, éppen ezért ismeri az embereket, az emberek reakcióit. Fél életét utazással tölti, de neki éppen az utazás az élete. Elégedett: törzskártyáin gyűlnek a pontok és a kilométerek. Ryan Bingham jól érzi magát a bőrében, habár élete kicsit sem hasonlít az életsablonokhoz. Senkihez sem kötődik. Laza kapcsolatok hálójában vígan él. Rayan Bingham nem felszínes ember, csak minden embert olyan távol tart magától, hogy ne legyen erős a kötődés. Sikeres és lendületes férfi. Magabiztossága azonban akkor omlik össze, amikor megszűnik munkakörének előnye, a sok-sok repülés, és megpróbálja szorosabbra fűzni kapcsolatait. Megszűnik a mozgás, meg kell állnia, és válaszolnia kell arra a kérdésre, hogy tényleg jó az élete, vagy csak ámítja önmagát.
George Clooneynak jól áll Ryan Bingham.
Jason Reitman, rendező és Sheldon Turner forgatókönyvíró Walter Kirn regénye alapján dolgozott és igen okos forgatókönyv született. (Mély beszélgetésekben gyakran lesz hivatkozási alap…) A film után nem volt mérhetetlen vágyam, hogy elolvassam a könyvet, mert nem maradt kérdésem. (Ráadásul szépek a képek, jó a zene és jó a rendezés.) Minden koppant, aminek koppannia kell és nincs nagy maszatolás az igazság elkendőzésére. Habár én a film végét határozottabbra szabtam volna, kegyetlenebbre.
